– Mit tart a legnagyobb sikerének ezalatt a hat év alatt?
– Szerencsés időszakban lettem polgármester, mert akkor nyíltak meg az uniós pályázati lehetőségek. Felismertem, hogy ez az egyedüli lehetőség Abony fejlesztésére, mert nem vagyunk gazdag település. Úgy gondolom, a válságból mindig csak fejlesztéssel, beruházással lehet kijönni. Fontosnak tartom, hogy kell egy megtartó közeg, amelyben az aktív korú munkavállaló, vállalkozó réteg, a „tenni tudók” itt maradjanak, letelepedjenek. A fiatalok és tehetősek kulturált környezetben, nekik mozgásteret adó településen érzik jól magukat.
Az elmúlt években rendkívül intenzív munka folyt e tekintetben és sok támadás is ért, hiszen a pályázatokhoz szükséges önerőt hitel terhére kötvénykibocsátással teremtettük meg, de sajnos nem volt más megoldás. Viszont így tizenhét 85-90 %-ban uniós támogatású beruházás valósult meg közel 3 milliárd forint értékben.
– Abony mennyi kötvényt bocsátott ki?
– 2,2 milliárd forint értékben bocsátottuk ki, de ebből 1,6 milliárd még nem került felhasználásra. Nem éltük fel tehát az összeget, hanem önerőként használtuk. Terveink szerint, amikor kész lesz a városközpont még mindig lesz 1 milliárd tartalék. A legnagyobb probléma az árfolyamkockázat, de így is sokat nyert Abony vagyongyarapodásban a pályázati úton megvalósult beruházásokkal.
– Mi a helyzet munkahelyteremtő beruházásokkal?
– Sajnos ez nagy probléma, üzemek, gyárak szűntek meg, az önkormányzatok számára pedig munkahelyteremtő pályázatok nincsenek. Bár az önkormányzatnak nem is ez a feladata, hanem a város üzemeltetése. Én inkább megpróbálok összekapcsolni embereket, generálni a megoldási lehetőségeket. Egyedülálló lehetőség lesz majd, hogy 2020-ig a 4-es autópálya és a 8-as út csomópontja kiépítésre kerül Abony és Szolnok között, így logisztikai központ létrehozására alkalmas területté válik. Már most is keresnek érdeklődő cégek, többek között szélerőműparkot, aszfaltkeverő üzemet terveznek ide telepíteni.
– Mi okozza önnek a legnagyobb feszültséget a polgármesteri munkában?
– Az, amikor tehetetlen vagyok, amikor nem rajtam múlik a megoldás. Ez egyrészt a közbiztonság helyzete, ugyanis nagyon megnőtt Abonyban a megélhetési bűnözés, emelkedik a betöréses lopások száma. A másik a munkanélküliség problémája. Nincs munkahely, a közmunkaprogramban pedig kevés embert tudunk foglalkoztatni jelképes fizetéssel, ha viszont nem dolgoznak sehol, elveszítik az ellátást. Az emberek egyre feszültebbek, ingerültebbek és keresik a bűnbakokat.
– A feszültségnél maradva, a kistérségekben általában egy város köré csoportosulnak a kis települések. A ceglédiben viszont négy város is van Cegléd, Nagykőrös, Albertirsa és Abony, nincs rivalizálás közöttük?
– 2007 óta vagyok a Ceglédi Kistérség tagja, úgy látom, hogy polgármesterként jól együtt tudunk működni. Bár a jövőjét nem nagyon látom a társulásnak, de partneri kapcsolatok kialakítására jó volt. Soha nem éreztem ellenszenvet, ellentétet politikai alapon, viszont csak a kerékpárút valósult meg közös pályázattal, érezhető volt, hogy mindenki a saját települését helyezi előtérbe. Én nem tartom riválisnak a többi várost, mert más kulturális hagyományokkal, egyedi adottságokkal rendelkezünk, a problémáink pedig közösek, például a már említett munkanélküliség.
– Nem lát olyan lehetőséget, amely Abonynak jobb lenne? Például a Szolnok megyéhez való csatlakozás?
– A Közép-magyarországi Régió települései a pályázati források tekintetében hátrányban vannak más régió településeihez, ezért talán jobb lenne, ha
Szolnok megyéhez tartoznánk. Várható, hogy az agglomeráción kívüli települések az infrastrukturális fejlesztésekben lemaradnak. Szolnok közelsége számunkra kedvező, továbbtanulás, munkahely, szórakozás tekintetében. Valószínű, hogy befektetők is szívesebben választanák városunkat, ha kedvezőbbek lennének a pályázati pénzekhez való hozzáférés lehetőségei.
– Vannak nagy tervei, amit szeretne még végrehajtani, tervez indulni a következő választáson?
– Addig ugyan még van két év, de ha látok benne kihívást és érzem az emberek részéről a támogatást, akkor lehet, hogy belevágok. Ha viszont kiüresedik, súlytalanná válik az önkormányzati rendszer, akkor szívesen átadom alkalmas embernek a feladatot.
Persze most is vannak minden nap sikerek és kudarcok. Van úgy hogy több a kudarc, mint a siker, mégis úgy érzem a várostól annyi szeretetet, bíztatást kaptam, hogy látom értelmét a küzdelemnek.
