A századfordulón nagy szerepet töltöttek be ezek a megmozdulások a sport megismertetésében és népszerűsítésében. A Kámáni erdő Cegléd „városligete” is volt. A Polgári Iskola évzáróin túl itt mutatkozott be 1902-ben a Czeglédi Sport Egyesület, itt kerültek sorra helybéli egyleteink erdei mulatságai, dalosversenyei.
„Amikor Cegléd még nem rendelkezett szabályos sportpályával, a Kámáni erdő nagy tisztása, a sima gyepes területet övező fenyőfákkal és öreg tölgyekkel valóságos „olimpiai szent ligete” volt első sportolóinknak”, olvasható egyebek között Kürti Béla: „Fejezetek a ceglédi sport történetéből” című könyvében.
A Budai úti Kámáni erdő olyan népszerűségre tett szert, hogy a város 7592/1904.sz. közgyűlési határozatával megvásárolta a 40 holdas területet a Vallás-alapítványtól. Utóbbi kikötötte, hogy az erdőt csak kirándulásra és szabadidős programokra lehet felhasználni.
A ceglédi elöljáróság tartotta a szavát és 1912-ben (melynek évfordulójáról emlékeztek meg minap egy emlékoszlop állításával) hatalmas nyitott tánccsarnokot, tekepályát és vendéglőt épített. A lelkesedés évtizedeken át kitartott. A ceglédi iskolások ide jártak kirándulni és a Budai úti dombok völgyében elrobogó vonatokat látva és köszöntve énekelték: „hegyek között, völgyek között zakatol a vonat…”. Itt ünnepelték a madarak és fák napját. Egész napos kirándulásaik során rendszeresen használták a tisztáson lévő tornaállványt, a mászó- és egyéb tornaeszközöket.
Az ötvenes évek végétől elkezdték kivágni a fákat, lebontották az igényes ácsmunkával épített szaletlit, lassan megszűnt a Kámáni erdő romantikája. 
A Ceglédi Sporttörténeti Bizottság 1983-ban emléktáblát avatott a helyszínen, melyen a következő szöveg (volt) olvasható: „A századforduló éveiben a Kámáni erdő volt a ceglédiek „olimpiai szent ligete”. Itt rendezték elődeink az első tornavizsgákat. Itt mérték össze tudásukat első sportegyesületeink atlétái, birkózói, labdajátékosai. Régi egyleteink ide vonultak ki vidám majálisokra, különböző erdei ünnepségekre, melyeknek programjaiban mindig helyet kapott a sporttevékenység is. Ezt az emléktáblát állítatta 1983 őszén – A Ceglédi Sporttörténeti Bizottság.”
A történet legnagyobb kutatója Kürti Béla. Írásaiban hiteles forrásokra utalva emlékezik vissza a Kámáni erdő virágzására és kínszenvedésére. Sajnos a történelem nem, de a „sors csapása” ismétlődik a későbbi korokban is. Eltűnt a térképről a legendás hírű Vigadó, a Gerjei Sportcentrum és megannyi grund és sportpálya. Nekünk nem marad más, csak az emlékeik és az olvasmányok… Józsa Sándor a Ceglédi Sporttörténeti Bizottság egykori tagja versben állított emléket a Kámáni erdőnek.
Foto: az 1983. évi emléktábla avatása
Józsa Sándor:
Kámáni kis erdő
Szeretem ó erdő
Árnyat adó fáid,
S fáidnak zöldellő
Levelekkel ékes,
Szépséges ruháit,
S szeretem ó erdő
Fáidnak suttogó,
Simogató, édes,
Halk melódiáit.
Szeretem én erdő
Vadvirágot termő
Tisztásaidat,
S szeretem én erdő
Nótázó és zengő
Pajtásaidat.
Madaraid dalát,
Tücskök zenekarát,
S melletted a „völgyben”
Robogó vonatok
Ritmikus dallamát,
S kirándulóidnak
Hangos, víg kacaját.
Szeretem – szeretem
Minden egyes fádat,
Minden madárkádat,
Minden kis bokrodat,
S hálám jelképéül
Fogadd ez egyszerű
Versből szőtt csokromat:
Gyöngyvirágot termő,
Kámáni kis erdő.
