A halálát követő második évben, 1228-ban szentté avatták, de a 20. század derekán VI. Pál pápa a környezetvédők védőszentjévé is felavatta. Éppen ezért október 4-én világszerte nemcsak a ferences rendi szerzetesek emlékeznek meg rendalapítójukról, hanem az állatok világnapja rendezvényeivel, az állat– és természetvédők is.
Magyarországon 1991-től, elsősorban állatvédő szervezetek és állatkertek rendezésében tartanak rendszeresen Állatok világnapja megemlékezéseket.
Ilyenek vagyunk mi vadászok is. A közhiedelemmel ellentétben a vadászok között van a legtöbb természet és állatvédő. Ugyanis mi nemcsak lelőjük a vadat, de ápoljuk és óvjuk is őket. Csak a beteg, sérült vagy az állományba nem való egyedeket lehet kilőni. Most következik az az idő, amikor a legnagyobb szükség lesz az ápolásukra, a téli etetésükre. Egy tél alatt több mázsa takarmányt viszünk ki a területre, hogy a vadak meg tudják tartani tavaszra a kondíciójukat.
De nemcsak ezeket az állatokat kell szeretni. Szeressük a körülöttünk családtagként tartott házi kedvenceinket is, a cicákat, kutyákat, kecskéket, birkákat, hörcsögöket, halakat is.
Védjük és etessük a szabadban, kertben lévő madarakat. Most kell elkezdeni a madáretetők elkészítését, majd megkezdeni a téli etetést, melynek nagyon fontos szabálya: ha egyszer elkezdtünk etetni, tavaszig nem szabad abbahagyni.
Meglátják, az állatok hűségükkel, ragaszkodásukkal sok örömet fognak okozni, a madarak a téli etetést az év hátralévő hónapjaiban a kártevők elpusztításával hálálják meg.
Fotó: Krizsán Ervin
