Szakosodásakor a kicsinyek iránti szeretetből a gyermekgyógyászatot választotta. 1979-ben megszerezte a szakvizsgát, hét nagyszerű évet töltött Jójárt György főorvos osztályán. Szabadfalvi András, az akkori kórházigazgató rábeszélte, hogy specializálódjon, tanuljon gyermekhaematológiát, és hozzák létre a kórházban a vérellátó állomást. Transzfúziológus szakot végzett, véghezvitték az új osztály megvalósítását, majd vezette azt.
Idővel kinevezték Gödöllőre a Pest Megyei Vérellátó Intézet vezetőjének, ezt ellátva elvégezte a menedzserképzőt kórházszervezésből, majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen az egészségügyi közgazdasági szakot és ötvenévesen megkapta az egyetemi másoddiplomát. Az ingázásba belefáradva úgy döntött, hazajön Ceglédre a családjához.
Tizennyolc éves vérellátói munkája után 2001-ben nevezték ki a Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet főigazgatójának. Embert próbáló munka volt a közel ezer embert foglalkoztató, évi 23-24 ezer fekvőbeteget, százezernél több járóbeteget ellátó intézmény irányítása, fejlesztése. Az egészségügy már akkor is a politikai döntések, az örökös átszervezések időszakát élte, a kórház első embere küzdött ezzel és a dal hiába szól úgy „doktor úr a maga szíve sose fáj?”, bizony János küzdött a betegséggel is. Amikor szívproblémái már megakadályozták a munkájában, nyugállományba kényszerült és otthonában, betegeskedve bántotta a gondolat; mennyi mindent szeretett volna még tenni a kórházért. Nagy műtétjét Budapesten végezték, de a kórház kardiológiai osztályán dolgozók mindent megtettek érte, amiről ő is beszélt és most a családja is megköszöni. Megadatott neki családja szeretete, megnyugvást jelentett gyermekei és unokái cseperedését látni, gyermekszerető gyermekorvosból boldog nagypapának lenni. Váratlanul érte a halála és váratlanul ért mindannyiunkat.
Érzékeny, sokat tépelődő ember volt, vonzalma megmaradt az irodalom iránt, ám a kor kihívásaival mindig lépést tartott, emlékeim szerint biztos nyelvtudását kihasználva az elsők között kezdte Cegléden használni az internetet. A Városvédő és Szépítő Egyesület alelnöke volt, amíg az egészsége engedte. Élete egy szakaszában önkormányzati munkát is végzett, az önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke volt, részt vett a megyei közgyűlés egészségügyi munkájában is. Mostanában kevésszer találkoztunk, legutóbb egy szép őszi napon a Szabadság téren és úgy köszöntünk el ahogyan szoktunk. Megdöbbentem a halálhírén, most megkésve köszönök el tőle örökre:
Isten veled János, nyugodj békében!
