12.5 C
Cegléd
2024. április 19. péntek
spot_img

Tanulható a gyermeknevelés

Még friss a hír, hogy a ceglédi középiskolás „Tőzsdeguruk” csapata egy versenyen szép sikert értek el, s nyilatkozatuk szerint: „Felnőtt életünk pénzgazdálkodását alapoztuk itt meg, ha mégis pénzemberek leszünk, akkor hatalmas lépést tettünk annak elérése érdekében.” Tanulmányok jelentek meg arról, hogy hány tízezer középiskolás tanulta már meg a pénzkezelés alapszabályait. Az indokolás: ne legyen olyan diák, aki úgy hagyja el az iskolapadot, hogy nincs tisztában az alapvető pénzügyi fogalmakkal. Amikor 1990 nyarán Losonczi Ágnes szociológus felszólalt az I. Családkongresszuson, azt mondta: „Régi példám, hogy az autóvezetéshez elég alapos vizsga kell… Ugyanakkor anyává és apává válni készületlenül is lehet, se műszaki, se KRESZ, se gyakorlat, miközben értelmi és érzelmi analfabétizmus uralkodik e téren.” 1)  

Sokan mondják, hogy régen sem kellett a szülővé válást tanítani. Valóban nem, mert a szülői, nagyszülői minták és példák voltak a tanítómesterek. Együtt laktak, vagy közel voltak egymáshoz a generációk, volt, akiktől ellesse a fiatal a családi élet, a gyermeknevelés fortélyait. Átlátható volt a világ már a kisgyermek számára is. Ma ez nem így van, nincsenek annyit a szülővel a gyerekek, ez a világ kicsit elidegenedett számukra. A leendő anyáknak, apáknak tehát sokat kell tudniuk a kisgyerekről, a vele való bánásmódról.

Egy magyar tanítónő, aki 1903-ban telepedett le Angliában (ottani egyetemi tanár vette feleségül), egy magyarul megjelent kötetben számolt be az angol nevelési tapasztalatokról. 2) „Tanulnak a szülők Angliában – írja -, gyermeknevelést tanulnak, mert az állam kérlelhetetlenül odavágta az igazságot: az átlagos szülő azért vél mindent tudni a nevelésre vonatkozólag, mert rendszeresen voltaképp jóformán semmit sem tud róla. A természet gyönyörű ösztönével bizonyára kitalál sok jót, de tudatossá ritkán válnak előtte lélektani, metodikai, pedagógiai igazságok. Tanuljon tehát a szülő maga is, mielőtt az iskolát tanácsadásban részesítené.”- Így történt ez Angliában már száz évvel ezelőtt!

Thomas Gordon kaliforniai pszichológus kötete (P.E. T. A szülői eredményesség tanulása) írja a bevezetőben: „A szülőket vádolják, de nem képezik. Évente sok millió új anya és apa „veszi fel” azt a munkát, amely a világon talán a legnehezebb: hazavinni egy csecsemőt, aki majdnem teljesen magatehetetlen, viselni minden felelősséget testi és lelki egészségéért, és úgy nevelni, hogy tevékeny, együttműködő és hasznos polgárrá váljon. Van-e ennél nehezebb és igényesebb munka? És hány szülőt tanítottak meg rá?” – Nálunk is letisztult a felismerés: tenni kell valamit. (Budapesten már évek óta szervezik a „Segítség, Anya vagyok!” tanfolyamokat.) Kutatások alapján az is kiderült, hogy Magyarországon egyre több a személyiségzavaros ember (Ozsváth Károly orvos-pszichológus).  Olyan, aki környezetének azért terhes, mert önző, társait csak eszközként használja. Az okok a gyermekkorra vezethetők vissza. Ha valaki gyermekkorában nem kapott elég szeretetet, szeretet-éhség alakulhat ki benne. Mivel ez az igénye kielégíthetetlen, a legtöbb kapcsolatban csalódik, gyötrődik, másoknak is szenvedést okoz. Azok a hatások ugyanis, amelyek gyermekkorunkban érnek minket, halálunkig hatnak, és az élet minden területén érvényesülnek. 

Milyen kár, hogy elfelejtettünk mesélni, énekelni, mondókázni, verset mondani gyerekeinknek, vagy együtt „butáskodni” dögönyözés, csúszás-mászás, bújócskázás közben.

Ha már gyermekünk anyává, apává vált és valamit elrontottunk, késő lesz Diane Loomans nevelési útjelzőit felidéznünk: „Előbb az önbizalmát építeném, aztán a házamat. Példálózás helyett példát mutatnék. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról.” 

Főként azt szerettem volna bizonyítani, hogy valóban szükség van a szülővé nevelésre. Igen, régen ilyen nem volt, az idősebb szülők segítették a fiatalokat, elfogadták az ő tapasztalataikat, élt a tradíció. Sok családban – valamiért – megszakadt ez a hagyomány. Aki mindig útban volt, aki a maga életét, mint „fölösleges” életet élte meg, aki teher volt a szülei nyakán, hogyan tudna jó szülővé válni? Ha szociálisan örökli a szeretetlenséget, nem tudhatja milyen a szerető szülő, mert nem volt számára pozitív minta, modell. De mindez megtanulható! Bizony, néha könyv is kell hozzá, ám a legjobb tanítómester a jó példát mutató szülő, a család. Csak azután tud segíteni az óvoda, az iskola. Túl azon, hogy végre, az új tantervek tágabb keretet adnak az ismeretszerzésre, a leendő szülők, a ma fiataljai bizonyára érzik: ez a tanulás számukra erkölcsi parancs!

Cikksorozatunk következő részében a gondoskodásról, a rejtett érzelmi elhanyagoltság jelenségéről, következményeiről lesz szó.


1) Családkongresszus. Kiadja a Nagycsaládosok Országos Egyesülete Bp. 1991.

2) Gineverné Győri Ilona: Angolok. Bp. 1914. Révai

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img

Friss híreink

Ápolókat díjaztak

A Magyar Ápolók Napja kapcsán február 17-én Budapesten a...

Autót rongált és rabolt

A Nagykőrösi Járási Ügyészség vádat emelt egy férfi ellen,...

Nemzetiségi választási konferencia

Sztojka Attila, roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos volt a vendége...

“Ceglédé a legbizarrabb EU-pénzes sztori”

Az országos sajtó is felkapta a hírt, miszerint Ceglédé...

Lámpákat lopnak

Márciusban még örömmel jelentette be Klément György önkormányzati képviselő,...