A szeretetteljes családi légkör melegéből életünk végéig erőt meríthetünk. Nagyon fontos, hogy hogyan tudunk bánni a családot összetartó erővel, a szeretet és türelem erejével. Ezen múlik, hogy mivé formáljuk gyermekeinket leendő családjuk számára. Ha a családtagok belső kohéziós erői egymás iránti szeretetben, türelemben nyilvánulnak meg, akkor igazi közösséggé válnak. Ez a kis közösség viselkedésmintában követendő példa lesz a gyermekek számára. A gyermekek biztonságérzete így erősödik, óvó, védő hálóvá válik a család megtartó ereje. A családban élők pedig emberileg kiteljesedhetnek.
A gyermek körül a világot a teljes, egész család alkotja. A teljes, ép család fenntartói a szülők, akik saját életükkel tudnak követendő mintát adni gyermekeiknek. Ha a szülők figyelnek egymásra, szeretetben, megértésben élnek egymással, megalapozzák gyermekeik felnőttkori párkapcsolatát, szülővé válását.
Azok a szülők tudnak igazán követendő, jó példát adni, akik egyaránt ismerik saját, egymás és gyermekeik szeretetnyelvét és annak segítségével fordulnak egymás és gyermekeik felé. Ahhoz, hogy felelősségteljes felnőtté váljon, minden gyermeknek szüksége van szülei szeretetére. Ez is feltétele biztonságérzetének és annak, hogy maga is olyan emberré váljon, aki képes szeretetet adni. Mivel gyermekeink utánoznak minket felnőtteket, szülőket nagyon fontos, hogy boldog, egymással szeretetben élő szülők neveljék. Kezdetben játékaiban, később életében viszi tovább a példát, amit látott szüleitől. Nagy a felelősségünk tehát: nemcsak a magunk, hanem gyermekünk boldogsága is rajtunk múlik.
