Dobozból a csoda

A Ceglédi Fotóklub a Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár Galériájában mutatkozott be a szokásos augusztusi Fotónap, -hét, -hónap nyitányaként, de látható még Sallai Jutka és László tárlata a Múzeumban, ugyanitt nyílik a MAFOSZ-szalon 27-én, 11 órakor. Ceglédi fotósok pályázati munkáiból rendezett kiállítás lesz az ARTEM Galériában szeptember 1-től, Papp Eleké a következő időszak a Ceglédi Galériában, „Létek” címmel állít ki szeptember 2-án 18 órától.
Így érthető, igen ez a megnyitó ünnepség, a fotós társadalomnak ünnep. Jók a fények, hosszan fenn a nap, szabadságon is vagyunk, voltunk remélem mindannyian. Elkészültek a munkák.
A  Fotóklub alapítója, Tóth István kivételesen nem portrékat, hanem különleges technikájú és nézőpontú képeket állít ki, fia István Sándor, ki most oly sok helyen kiállít, hogy beérte azzal, kitűnő tárlatot rendezett. Sallai Jutka elnökkel és Papp Elekkel válogatott anyagból. Az unoka, Áron autóját mindig a Csatorna utcában látom, a nyomda előtt. Hogy Ő mikor „lő”? Nem vagyok elég korán kelő, ő akkor cserkészi be a vadat, s vadászt. Míg nem voltak címkék, haboztam Papp Elek vagy Péli László esetleg az alapító munkáját látom sorba rakva. Kiderült: Péli és Papp, de a fiatalok is szeretik a mestertől elsajátított hagyományos portrékészítő módszert. A sok munkát és utánajárást igénylő szociofotó szériában is egymás mellé helyezhető Papp, Péli és Töreki Zsolt munkája. A környezet és a táj szépségére figyel Dr. Jójárt György a festőiség és a kreativitás, Sallai László a finom részletek keresése, Szabó Sándor a pontos megörökítés, Garamszegi Krisztina a különös megtalálásának igényével. Barna Karolin utcarészlete meleg fényben fürdik, míves részleteket keresve készít közelit, Halmainé Jozefa, Molnár Róbert és Töreki Zsolt makró fotós szellemisége majdnem olyan egységet hoz létre, mint Sallai Jutka átgondolt, eszköztelenségében is mély triptichonja. Képzőművészeti igényű az ajtó melletti sorozat, melyet az Enyedi Attila, Fityó Dániel és Molnár Róbert hármas jegyez. Kompozíciós megoldásaiban újat kereső, jelszerűségre és kifejezés erősségére törekvő kortárs hozzáállásuk rokonítja munkáikat. A szembeni Enyedi-Fityó képpár témájában és műfajában ugyan jelentősen eltér, de mindkettő a mértani rendben találja meg a szépséget. Ezzel is azt az érzésemet erősítve, hogy a fotó már mindenre alkalmas a képzőművészet tárgykörében. Jobb életképeket, aktokat és portrékat és tájakat látok magam körül, mint amilyeneket a XIX. század festői közül az úgynevezett kismesterek hoztak létre. Rőzsehordó, cigányportré, nyáj és pásztorok, koldus, öregasszony, csónak a vízen, napraforgós tanyák gyakori témái voltak e kornak és valljuk meg gyakran sorozatban, sematikusan készültek a műtermekben, tulajdonképpen csak a megélhetés céljával. Ellenben az itt kiállító művészek olyan elhivatottsággal kutatják a fenti témák megjelenítési lehetőségeit (szinte programszerűen), ami záloga lehet nemcsak a közönség, de a szakmai sikernek is. A Fotóklubosok alkotásait ilyen módon egymás mellé rendelni csak úgy lehet, hogy a tagok mindegyike nívós munkára törekedve, a rendszeres eszmecserékben, tudásban hasonlóan felvértezve készíti alkotásait. Másrészt hasonló a látásmódjuk és a szépségről alkotott véleményük. Így történhet, hogy a Töreki Zsolt szervezésével megvalósult tárlat harmadjára bogarászva is izgalmas és kerek élményt nyújt nekem. Pedig képei más–más csodadobozokból kerültek elő.
P. Rónai Gábor