Vermesné Karolin azért ragadott tollat, hogy beszámoljon az olvasóknak az Újvárosi református temetőben tapasztalt elhagyott, megrogyott síremlékek jelentette veszélyről:
„Az Újvárosi Református temetőben jártunk, szeretteink sírját körbekapáltuk, virágot vittünk. Nagyon meleg volt – már reggel -, kapálás közben pihenésképpen a férjem megtámaszkodott a szomszédos, régóta gondozatlan sír fejtáblájába. A hatalmas műkő tábla megmozdult. Találkoztunk a temető gondnokával, aki azt mondta, tudja, hogy több is van ilyen. Régen a fejtáblákat nem fúrták be az alapba, hanem csak ráragasztották. Évek, talán évtizedek alatt ez a ragasztó elavul, és csak az imádság tartja a fejtáblát.
Nagyon sok elhagyatott, gondozatlan sír van, ahová csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem járnak hozzátartozók. Ennek sok oka lehet. A fenntartó nem tudja nyomon követni, hogy a hozzátartozók hol vannak, élnek-e még egyáltalán. Viszont, a megváltási időn belül csak a síremlék állítója jogosult bármiféle beavatkozásra. Én nem tudom, mi lenne a megoldás, viszont ajánlom, senki ne támaszkodjon régi síremlék fejtáblájába, kisgyerek kezét ne engedje el a temetőben, mert, ha ledől, végzetes lehet. Ha elfáradt, inkább üljön le a síremlék szélére, – ami illetlenség ugyan, de kevésbé balesetveszélyes.”
