A november 4-ei számban meglepődve láttam magam, a boszorkányt, ahogy lencsevégre kaptak, miközben nekirepültem a rozsdás póznának. Az olvasói levél írója megfogalmazta, hogy „lehetne vicces, bohókás dolog”, tehát még ő is tudta, hogy a szándék, amiért ezt tettem, kizárólag arra irányult, hogy színt vigyek a szürke hétköznapokba, esetleg mosolyt csaljak az arra járók arcára. (Mint egyes dunántúli falvakban tették pályatársaim, pl. Gödrén vagy Baranyajenőn.) Semmiképpen nem mások bosszantása, megsértése, érzelmeinek felkorbácsolása volt a célom. Mivel mégis így történt, elnézést kérek. Szándékom ellenére az utcában lakók egy részében annyira rossz érzéseket keltettem, annyira megbántottam őket, hogy egyikőjük indulatosan Halloween-ügynöknek titulált és ledobott az oszlopról. Boszi-próbababa testem, így „karrierem” is derékba törött, olvasói levél nélkül sem merészkednék többet a póznára. Derekasan meghajlok a minden ideológia-, kulturális szokás- és társadalmi hovatartozás-mentes dorgálás, kioktatás, szidás súlya alatt.
Mindezek ellenére hiszek a konfliktusok pár emberi szóval történő tompításában, illetve hatalmas energiáink más irányú felhasználásában is, például utcánk boszorkánymentes szépítésében.
A boszorkány gondolatait tolmácsolta: Prinz
