Beteg világunk történelmi távlatból

Hol van a káosz gyökere? – kérdezte Nagy B. György újságíró a közelmúltban Ormos Mária akadémikustól a Föld felfedezéséről és meghódításáról írott könyve kapcsán, ugyanis az európai hódítók „kíváncsiságának” napjainkig kiható következményei lettek. A neves történész e témában kiadott könyve a jelenlegi világméretű káosz, az új népvándorlás okait vizsgálta. Az európai gyarmatosítók, de a neokolonialisták is – villámgyorsan felhagyott birtokaikon szinte kivétel nélkül konfliktusokat hagytak maguk mögött – örökségül.

Persze a szerző nem tagadta, hogy az egykori hatalmi törekvések révén vált ismertté a Föld mai valósága: pl. hogy planétánk gömb alakú, a Golf-áramlat, a sarkok jellemzői mit jelentenek számunkra stb. Ormos Mária mégis aggodalommal jegyzi meg, hogy milyen bajokat okoz a szakiskolásítás, amikor a történelem, a földrajz és a természetrajz nem kapja meg azt a súlyát, amit igényelne. A jelenlegi tankönyvek inkább tűnnek múltbéli eseménynaptárnak, mára kiagyalt történelemformálónak, semmint összefüggéseket bemutató tárházaknak.

Pedig csak így érthető, hogy a Földközi-tengeren miért nem nyomultak Kelet felé az európai felfedező-gyarmatosítók? Mert előbb az arabok, azután a törökök blokkolták a vízi utakat. De ha erre nem tudja valaki a választ, azt sem érti, mi az ördögnek keresték Indiát Nyugatra, és szidhatjuk II. Fülöpöt, hogy az Újvilágból a spanyol udvarra ömlő kincseket miért a flotta fejlesztésére fordította. Meg a háborúskodásra is, hiszen a spanyolok az angolokkal szemben voltak, az angolok a franciák ellen, a franciák meg mindenkivel szemben – és ők még szövetkeznek is Szulejmánnal.

Mi hajtotta a felfedezőket? Természetesen a kincs és a fűszer, azért akartak Indiába eljutni. Végül Vasco da Gamának sikerült, aki megkerülte Afrikát, és kikötött a mai Kalkutta területén. De az is kérdés, mi az oka, hogy a sokkal előbb gyarmatosítani kezdő Spanyolor-szág és Portugália nem volt képes gazdaságát külhoni birtokaira építeni, miközben a britek és a németalföldi államok szépen profitáltak a gyarmatokból.

Ormos nézete szerint a portugálok ehhez kicsik voltak. Amikor Anglia a világ legnagyobb tengeri haderejét hozta létre, képessé vált kiszorítani gyarmataik zöméről a portugálokat és a spanyolokat. Közben pedig a XIV-XV. században még meghatározó, de a Kelet felé kereskedő államok és városok leértékelődnek, Genova és Velence összezsugorodik, ahogy a Hanza-városok is. A keleti kereskedelem eltörpül ahhoz képest, ami az Atlanti-óceánon zajlik. Aztán felfedezik az angolok Ausztráliát is, teljesen bejárják a Földet pár száz év alatt, és a XIX. századra csak Afrika egyes belső területei és Ázsia északi részei maradtak érintetlenek. Amit aztán már nem konkvisztádorok és fűszerbárók fedeznek fel, hanem tudósok – és ebbe a folyamatba a magyarok is be tudtak kapcsolódni.

Elgondolkozhat a történész azon, mi okozta a nagyobbik bajt, amikor Európa egyes országai gyarmatosították a világ nagyobbik részét, vagy amikor villámgyorsan kivonultak egykori birtokaikról. Ormos szerint mind a kettő nagy baj volt. Például, amikor az európaiak találkoznak Amerikában az általuk indiánoknak nevezett emberek törzseivel, birodalmaival, akiktől nyugodtan el lehetett venni a földjeiket, és persze azt is, ami alatta volt, a drágakövet és nemesfémeket. És ha más módon is, de ugyanez történt Ázsia déli részén is. Az európaiak beépültek ezekbe az országokba, és gyakran anyaországuk katonai-diplomáciai segítségével olyan szerződéseket kötöttek, amelyek révén olcsón vásárolták fel a nyersanyagokat, gyakorlatilag a gyapottól a kaucsukon át az ópiumig bármit.
Magyarázatot kíván az is, hogy Kína miért nem épített gyarmatbirodalmat, amikor a felfedezések elkezdődtek, hiszen a kínai flotta volt a legerősebb a világon, létezett egy jól karbantartott Selyemút is. Pedig tett egy nagy utat a flottájuk Afrika keleti partjáig, és ennyi a történet… Újabban van egy közkeletű magyarázat arról, hogy csak a dicsőség kedvéért épített Kína flottát, s ha egy ország ilyet tesz, kereskedni, vagy hódítani akar. Ormos szerint inkább mindkettő miatt. És mindezek mellett a hatalomra került új dinasztiának (mandzsuk) nem is volt tapasztalata és flottája. Lényegében kis néptörzs volt, miután megszerezték a főhatalmat, az óriási terület gondja-baja szakadt rájuk. Néhány császáruknak épp elég feladat volt az, hogy értse, hol is van országuk: valószínűleg a mandzsuk beérték Kínával! Eközben a nyugati országok viszont egyre intenzívebben terjeszkedtek: Portugália, Spanyolország, Hollandia, Nagy-Britannia és Franciaország gyűrte maga alá az egész világot, méghozzá nagyon igazságtalan módon – közben a mindig kiszorított Orosz Birodalom még jobban megsértődött. Később pedig megjelent még Amerika is, Németországot és pláne a Monarchiát csak az északi jégvilágba (Ferenc József-föld, Spitzbergák), vagy némiképp Afrikába és a Közel-Keletre engedték be. De az egykori Mezopotámia (Nagy-Irak) területére csupán ránézhettek az osztrákok, magyarok a németek mögött.
De a II. világháború után a klasszikus birodalmak megrogynak, a nyersanyagoknak ára lett és véget is ért a több száz évig tartó gazdasági virágzás. Nem véletlen, hogy az 1970-es években már felmerült a kérdés, finanszírozhatják-e a nyugat-európai államok polgáraik ilyen mérvű jólétét? És ezek az államok a neoliberalizmus jegyében el is kezdték visszaszívni a szociális, az oktatási és egészségügyi kiadásokat…

Vajon másképp alakulhatott volna-e a helyzet, ha a Nyugat országai nem távoznak pánikszerűen a gyarmataikról, amelyeket úgy hagytak ott, mint eb a rongyot, vagy a vegetáció a Szaharát; és semmit nem segítettek normális politikai rendszerek kiépítésében. A gyarmati világ akkori pillanatszerű szétrobbanása alapvető oka a mai káosznak. Igaz, a széteséshez az is hozzájárult, hogy az USA és a Szovjetunió vállvetve dolgozott azon, mielőbb szabadok lehessenek az egykori gyarmatok – hogy a két nagyhatalom valamelyike mielőbb rátehesse a kezét.
Most azután a régi nagyhatalmi bűnök visszaütnek. Szovjetunió széthullása vallási, politikai és történelmi okok folytán, s ezért maradt annyira a ragaszkodás az atompotenciál-hoz, legalább akkora probléma, mint a volt fő rivális, USA esetében is. Ugyanakkor a mandzsu-dinasztia sem tényező már, viszont annál nagyobb lett Kína gazdasági szerepe a világban. Az egykori gyarmati sorból önállóvá lett országok diktátorainak megdöntése, – szürreális módon exportált nyugati demokráciák – sorra kudarchoz vezettek. Viszont lett sok-sok helyi háború, polgárháború nagyhatalmi segítséggel, aminek a vége sem látszik, de a következményei igen.

Nagy kérdés, hogy az új népvándorlást műszaki akadályokkal és rendvédelmi eszközökkel, harsogó propagandával meddig lehetséges fékezni. Vagyis amitől szenved Közép-Európa is, az a világ nagyra dagadt káosza csak egy új világrendszerben tud lecsillapodni…

ESDÉ