Február első hétvégéjén tartotta a Cegléd és térsége Ipartestület az éves közgyűlését, ahol terített asztal mellett értékelték az előző esztendő történéseit és jövőbeni terveiket. A százharminc éves, 2015 őszén újjáalakult helyi érdekvédelmi szervezet vezetőjével Spindelbauer Attilával beszélgettünk a 2017-es tervekről.
– Az elmúlt időszakban az Ipartestületi székház üde színfoltja lett a városnak, kulturális és szakmai programjai színesítették Cegléden a civil életet. Szinte hetente hírt adtunk új kezdeményezésekről, ötletekről, programokról. Milyen tervek vannak, milyen meglepetések várhatók erre az évre?
– Nagy öröm számunkra, hogy a ceglédi lakosság nyitott szívvel fogadta programjainkat, népszerű lett a székházunk. Elégedettek vagyunk a székház kihasználtságával, szinte alig van szabad időpontunk újabb rendezvények számára. A kulturális programokkal a „szórakoztatás” úgymond már sikerült, ezévben inkább a szakmai fórumokra szeretném helyezni a hangsúlyt. Az Ipartestület iparosokból, vállalkozókból áll, akiknek szeretnénk lehetőséget biztosítani a szakmai fejlődésre, továbbképzésre. Minden évben vannak jogszabályi változások és megjelennek új szakmai lehetőségek, amelyek révén gyarapodni tudnak a vállalkozások. Ezeknek az – egy délután, vagy néhány óra alatt elsajátítható, jogi és szakmai ismereteket nyújtó – előadásoknak a palettája fokozatosan bővül. Már tavaly itt zajlott a méhészek fóruma, az építészkamara ülései és az adójogi változásokról is megkaphatták a vállalkozók a legfrissebb információkat. A szakmai fórumok tartásához kialakítunk egy tágas szakmai oktatótermet is.
Nagyon örülnénk, ha aktívabbak lennénk a ceglédi vállalkozások, mi nyitottak vagyunk mindenki felé. Várjuk, hogy az iparosok bátran megosszák velünk miben változtassunk, milyen igényeik vannak, mire van szükségük. Hiszen számos eddigi kezdeményezésben tudtunk szakmai, vagy érdekképviseleti segítséget nyújtani.
– Sok mindent felsoroltál a tavalyi sikerekből, mit tartasz a legnagyobb eredménynek, amire büszke vagy?
– Leginkább talán, hogy sikerült feltámasztani, egy ilyen régmúltra visszanéző szervezetet. Sokkal könnyebb lett volna újat létrehozni, de nekem az volt a fontos, hogy a régit mentsük meg. Büszke voltam rá, hogy tavaly ünnepeltük a 130 éves évfordulót. Nagyon örülünk az évente kétszer megtartott nagysikerű kézműves vásárnak. Az is büszkeséggel tölt el, hogy létrehoztuk a Kossuth Múzeumban az Iparkodjunk! kiállítást. Az országban is egyedülálló ez a helyi iparosemlékeket bemutató kiállítás, ami októberben nyílt, de a nagy sikerre tekintettel meghosszabbították a nyitva tartását február 27-ig.
– Beszéltél az ezévi tervekről, de milyen hosszú távú célkitűzéseitek vannak?
– A legfőbb célunk, hogy a fiatalokat szakmához segítsük. Szerencsére városi és állami támogatást is élvez ez a cél, a szakmunkások képzése. A szándék tehát megvan, csak nincs hozzá emberanyag. Kevés a gyerek, aki elmegy szakmunkásnak és kevés a mester, aki megtanítaná neki a szakmai fortélyokat. Az lenne a jó, ha nem kényszerből – mert máshová nem vették fel – hanem szívből választanának szakmát a fiatalok. Sok fiatalnak nincsenek céljai, vagy vannak, de az egy jól fizető irodai, banki állásra szorítkozik. Dolgozni nem akarnak és ebben sokszor a szülők is hibásak, mert taníttatják a gyereket évekig, de a munka becsületét nem tanulják meg és nincs perspektívájuk az életre.
– Neked viszont nagyon sok az ambíciód család, három gyerek és saját vállalkozás mellett is. Honnan veszed az erőt, motivációt?
– Én is szakmunkás vagyok és szeretném, hogy ne haljanak ki a szakmák. Sok nyugdíjas iparos eljön hozzánk, elmondja tapasztalatait, tanácsot, ötleteket és támogatást ad nekünk. És ott vannak a fiatalok, akiknek megmutathatjuk a szakmák szeretetét. Engem az motivál, hogy van kinek megmutatni, hogy mit értünk el.
