ad
ad
ad
ad

3 Comments

  1. 3

    Figyelőszem

    Mindig nagy érdeklődéssel olvasom Koltói Ádám nyelvművelő cikkeit, mert olyan fontos területet boncolgatnak, amely sajnos, mára már igencsak háttérbe szorult a rohanó világ, az emberi igénytelenség, sietség miatt. Sokakat nem érdekel már – természetesen vagyunk kivételek is szép számmal -, hogy mi egy-egy szónak a jelentéstartalma, milyen szerepet tölt be nyelvünkben, hogyan került be, milyen forrásból stb. Pedig jó olykor elidőzni egy-egy ilyen kutatásban, már csak a magunk művelésére is. Az emberben igénynek kellene lenni arra, hogy gyarapítsa ismereteit legalább az anyanyelvét illetően. Ma már egyre nagyobb tért hódít és el is várt az idegen nyelvek ismerete, de sajnos, az a probléma, hogy sokszor még magyarul sem tudnak az emberek. Ezzel elérkeztem egy fontos megállapításhoz. Bárcsak tévednék, de úgy veszem észre, manapság nincs igény jó helyesírásra. Koltói tanár úr ezt a témát is érintette az új helyesírási szótár kiadása kapcsán írt cikkében. Bizony, jó lenne, ha az emberek olykor elővennék, mielőtt leírnak valamit. Nekem szívügyem a helyesírás, a fogalmazni tudás, a stilisztika, gyors- és gépírói vénám harcol a mai igénytelenség ellen. Jártamban-keltemben utcán, sajtótermékekben, könyvekben minduntalan ordítanak felém a nyomtatott szavak hibái. Ma már sokan nem ismerik az egybe- és különírás szabályait, a kötőjelek alkalmazási területeit, a szó végi -ú, -ű (pl. áru vs. árú), vagy éppen a szóelemzés utáni írásmódot, netán és-sel kezdik a mondatot – hogy csak néhány példát említsek. Nekem az a meglátásom, hogy érdemes szót emelni az elterjedt rossz szokás ellen, mert zavaró. Talán van, aki észre sem veszi mindezt, de én azok közé tartozom, akiket igenis zavar. Szerintem a helyesírás csak az otthon falain belül lehet magánügy. Ám amint kikerül újságba, közterekre, internetre stb. valakinek az írásmunkája, már nem az. Még hatóságoktól is kapok rosszul megfogalmazott, hibás ügyiratokat. Ezenkívül az is gond, hogy az informatikai közzétételi lehetőségek, valamint a szabad információ-áramlás sem használnak ennek. Ma már a világhálónak és a szerkesztőségeknek moderátor közreműködését kell kérniük ahhoz, hogy egyes emberek szavait felülbírálják, annyira igénytelen és indulatteljes formában adnak hangot véleményüknek. De még így is hagy maga után kívánnivalót némely közlés. Sokszor érzem azt, hogy szívesen tennék valamit ennek javítása érdekében, de nem tudom, hogyan és hol tehetem ezt meg. Valódi késztetést érzek arra, hogy akár ott az utcán helyben kijavítsak egy cégtáblát, egy hirdetést, de nem teszem, nem tehetem. Nagy szükség mutatkozik tehát az igényes írás- és kifejezésmód javítására. Az emberek elfelejtették – ma már a smile, a rövidített SMS-nyelv, az ún. babanyelv és a szleng beszél helyettük -, mit hogyan helyesen írni és mondani. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném, hogy a minap figyelmes lettem az egyik tv-csatornán folyó vitaműsor egy kijelentésére, amely elgondolkodtató volt, jelezve, mennyire komoly a helyzet. Diploma előtt álló kommunikációs szakos (!) hallgató volt példaként megemlítve, aki a ‘lesz’ szót ‘lessz’-nek írta, ráadásul nem is tartotta hibának, amikor felhívták rá a figyelmét. Itt tartunk tehát.

    Reply
  2. 2

    Figyelőszem

    Mindig nagy érdeklődéssel olvasom Koltói Ádám nyelvművelő cikkeit, mert olyan fontos területet boncolgatnak, amely sajnos, mára már igencsak háttérbe szorult a rohanó világ, az emberi igénytelenség, sietség miatt. Sokakat nem érdekel már – természetesen vagyunk kivételek is szép számmal -, hogy mi egy-egy szónak a jelentéstartalma, milyen szerepet tölt be nyelvünkben, hogyan került be, milyen forrásból stb. Pedig jó olykor elidőzni egy-egy ilyen kutatásban, már csak a magunk művelésére is. Az emberben igénynek kellene lenni arra, hogy gyarapítsa ismereteit legalább az anyanyelvét illetően. Ma már egyre nagyobb tért hódít az idegen nyelvek ismerete, de sajnos, az a probléma, hogy sokszor még magyarul sem tudnak. Ezzel elérkeztem egy fontos megállapításhoz. Bárcsak tévednék, de úgy veszem észre, manapság nincs igény jó helyesírásra. Koltói tanár úr ezt a témát is érintette az új helyesírási szótár kiadása kapcsán írt cikkében. Bizony, jó lenne, ha az emberek olykor elővennék, mielőtt leírnak valamit. Nekem szívügyem a helyesírás, a fogalmazni tudás, a stilisztika, gyors- és gépírói vénám harcol a mai igénytelenség ellen. Jártamban-keltemben utcán, sajtótermékekben, könyvekben minduntalan ordítanak felém a nyomtatott szavak hibái. Ma már sokan nem ismerik az egybe- és különírás szabályait, a kötőjelek alkalmazási területeit, a szó végi -ú, -ű (pl. áru vs. árú), vagy éppen a szóelemzés utáni írásmódot, netán és-sel kezdik a mondatot – hogy csak néhány példát említsek. Nekem az a meglátásom, hogy érdemes szót emelni az elterjedt rossz szokás ellen, mert zavaró. Talán van, aki észre sem veszi mindezt, de én azok közé tartozom, akiket igenis zavar. Szerintem a helyesírás csak az otthon falain belül lehet magánügy. Ám amint kikerül újságba, közterekre, internetre stb. valakinek az írásmunkája, már nem az. Még hatóságoktól is kapok rosszul megfogalmazott, hibás ügyiratokat. Ezenkívül az is gond, hogy az informatikai közzétételi lehetőségek, valamint a szabad információáramlás sem használnak ennek. Ma már a világhálónak és a szerkesztőségeknek moderátor közreműködését kell kérniük ahhoz, hogy egyes emberek szavait felülbírálják, annyira igénytelen és indulatteljes formában adnak hangot véleményüknek. De még így is hagy maga után kívánnivalót némely közlés. Sokszor érzem azt, hogy szívesen tennék valamit ennek javítása érdekében, de nem tudom, hogyan és hol tehetem ezt meg. Valódi késztetést érzek arra, hogy akár ott az utcán helyben kijavítsak egy cégtáblát, egy hirdetést, de nem teszem, nem tehetem. Nagy szükség mutatkozik tehát az igényes írás- és kifejezésmód javítására. Az emberek elfelejtették – ma már a smile, a rövidített SMS-nyelv, az ún. babanyelv és a szleng beszél helyettük -, mit hogyan helyes írni és mondani. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném, hogy figyelmes lettem az egyik tv-csatornán folyó vitaműsor egy kijelentésére, amely elgondolkodtató volt, jelezve, mennyire komoly a helyzet. Diploma előtt álló kommunikációs szakos (!) hallgató volt példaként megemlítve, aki a ‘lesz’ szót ‘lessz’-nek írta, ráadásul nem is tartotta hibának, amikor felhívták rá a figyelmét. Itt tartunk tehát.

    Reply
  3. 1

    Ceglédi Panoráma

    Helyesbítés
    „Száz” szónak is…
    …egy a – végzete. Mert rossz helyre került. Miattam. Az előző, a 3. számban Gyöngy? Disznó? címmel közölt írásomban felsoroltam Kosztolányi Dezső tíz legszebb szavát. A száz helyett szűz a helyes! A kéziratot javítottam, de elmaradt a mentés. Mentség? Nem. Bocsánat Kosztolányi és Kedves Olvasó!
    K.Á.

    Reply

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2016. Ceglédi Panoráma