A barack alá érő szilvafajtáknak régen sem, ma sincs nagy keletje. Június végétől a barackok uralják a piacot, bármennyiért is adják az olykor ízeletlen, ki tudja honnan érkező sárga gyümölcsöt, megveszik. Viszont, ha legtöbbször július közepén-végén tetszetős, méretes, olykor még ízletes szilvát kínálnak is a piacon – csak fitymálnak benne a vásárlók.
A magyarázat nagyon összetett és bonyolult fejtegetéseket kívánna, erre viszont nem igazán kíváncsi az Olvasó, sokkal inkább azok az érveink lennének fontosak, amelyek elhanyagolt gyümölcsünk táplálkozás élettani szerepét és jelentőségét hangsúlyozzák.
A szilva őshazájának a Földközi-tenger keleti medencéjét tartják, de a Kárpát-medencében is számtalan helyi változata alakult ki. Termesztése a Kaukázus és a Kaszpi-tenger vidékén kezdődött. Elterjedtségét jó alkalmazkodó képességének és könnyű szaporíthatóságának köszönheti. Fajtagazdagsága, egyszerű termeszthetősége, széles hasznosítási lehetősége és az említett, kiemelkedő táplálkozási szerepe méltán népszerűvé tette. Térségünkben is az alma és meggy mellett a szilva a leggyakoribb gyümölcsfaj.
Fája szereti a mészben eléggé gazdag, televényes, agyagos, kissé nyirkos talajt. Gyökere körkörösen elágazó, inkább szétterülő, mint mélyre hatoló. Fája fiatal korában gyors növésű, koronája felfelé törekvő, de idősödve hajlamos az elsűrűsödésre, emiatt a termőkori ritkító metszést meghálálja. Fénykedvelő, de félárnyékban is megél. A téli hideget jól tűri, a ringlók kevésbé. A párás klímát a vékonyhéjú, gömbölyű szilvák kevésbé szeretik. A rendszeres tápanyagpótlást meghálálja csakúgy, mint az öntözést. A fajták vegyes telepítése az érésidő széthúzását és a biztosabb termékenyülést segíti; ezt annak ellenére javasoljuk, hogy ma a biodiverzitás ily módon való propagálása „nem népszerű” gondolat…
Néha egészen bántó, épp ezért előítéletes nézetek csapnak össze, amikor a régi tájfajták megbecsülését hangoztatjuk, illetve elutasítják. Ugyanis ma számtalan gyümölcsfaj esetében az a „trendi”, hogy legalább évente egyszer a telepítésre javasolt fajták felét legalább lecserélik. A mindenható gyümölcspiac mindent el kíván dönteni, és ha valamit elhatározott, azonnal történjen változás. Az Olvasók számára felidézem, hogy a szilva fajtahasználatban történelmi periódusokat lehet meghatározni: Besztercei szilva, Stanley, Csacsanska lepotica és társainak a „kora van”, de mára a német, és újból a szerb fajták igézetében élünk.
Önmagában mindez nem lenne baj, ha tapasztalnánk a fokozatosságot és óvatos ajánlások segítenék a termesztők tisztánlátását. Az 1960-as években 300 ezer tonna körüli szilvát takarítottak be az országban; ma az 50-60 ezer tonna is gondokat okoz. De miért? Vagy a fajták értékelése nem megfelelő, vagy nagyon az Entz Ferenc propagálta 1-2 fajtás koncepció érvényesül, amiről pedig már Bereczki Máténak ellentétes véleménye volt.
Évekkel ezelőtt a meggyet sosem látott moníliás fertőzés sújtotta Európában, s mennyire jó volt az, hogy nem egy-két és világfajtás fajtaszerkezet volt Magyarországon, minden meggyet exportra tudtunk vinni. Még inkább igaz mindez az idei európai szilvapiaci képre, tőlünk északabbra a szilvaültetvények komoly fagykárt szenvedtek. Annak dacára, hogy sokan már a Stanley vagy Csacsanska lepotica fajtára kezdtek legyinteni – nem szólva a kiváló Besztercei szilva Bt. 2-es klónfajtára, szinte mindenre van és lesz külföldi vevő is. Persze, ez távlati gondolkodású és sokféleségre építő termesztői fajta-szemléletet kíván, ha ebben a piac is segítőtárs lesz, emelkedni fog a szilva megbecsülése. Áldatlan állapot az, hogy a termelő állja a kockázatok 70-80 %-át és csak a többit a kereskedelem.
Ugyanis látnivaló, hogy a szilvatermesztés legnagyobb gondja a termelői tőke- szegénység. Akadálya a korszerű ültetvényeknek, amelyben a tenyészterület csökkenthető alanyok és koronaformák révén, megfelelő tápanyag biztosítása mellett, az ültetvény öntözése is megoldott. Utóbbi a gyalázatosan magas vízdíjak mellett megoldhatatlan, pedig a szakértelem és a kedv is meglenne a termelőkben. Jó fajtaszerkezettel és korrekt növényvédelemmel mód nyílna a sharka fertőzöttség visszaszorítására is. Mint azt megoldotta javaslatunkra egy termelő, aki néhány hektáros Besztercei muskotály ültetvényével tisztességes nyereséget ért el a nyársapáti homokon.
Lehet és kell kísérletezni az új fajtákkal, de óvatosan. Erre több szakvélemény és a ceglédi Szilva Nap tájékoztatói ösztönöznek, a kutatóintézetben példákkal is szolgálnak majd a közeljövőben. A megfontoltság igazán gazdaságos, mint Babits Mihály megfogalmazta, mert a „A világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani.”
ESDÉ
(Fotó: SD fotók)
