Az ember sosem tudhatja, milyen élményekkel gazdagodik, ha egy közösséghez csatlakozik. Majdnem három éve vagyok tagja a Sztárai Kórusnak. Mindenekelőtt az éneklés öröméért csatlakoztam, de sokkal többet kaptam már ez idő alatt is.
A próbák alatt is töltődik az ember lelkileg, az énekek, a felolvasás, az ima által. Kizökkenünk a hétköznapok rohanásából, egymásra figyelünk. A szólampróbák után az ének összeáll és egy csodás egészet alkot. A szolgálatok egy-egy gyülekezetben, egyházi ünnepen pedig igazi megkoronázása a hétről-hétre végzett közös munkának, megörvendeztetve ez által időst, fiatalt, hívőt, és zeneszeretőt. 
Idén volt alkalmam másodszor is kirándulni a kórussal. Családtagok is velünk tartottak. Úticélunk többek között Hejce, Vizsoly, Göncruszka és Kassa volt. Csodás tájakon jártunk, igazán jólelkű emberekkel ismerkedtünk meg, akik vártak, készültek nekünk és szeretettel fogadtak minket. Ez bárkivel előfordulhat, ha utazik. De mitől kaptam többet az út során?
Nehéz szavakba önteni…
A templomi szolgálatok, a kassai dómban a síremlékek melletti közös éneklés erdélyi testvéreinkkel, köszönetmondás az étkezésekért a székely asztali áldással, kórustársunk köszöntése Boldogkőváralján születésnapja alkalmából és még sorolhatnám. Ezek mind olyan pillanatok voltak, amiket az éneklés tett még különlegesebbé.
Bárki megtekinthet egy műemléket, felköszöntheti az ünnepeltet, étterembe mehet, de ha ezekhez a pillanatokhoz társul egy közösség énekhangja, az még felemelőbb.
Hálás vagyok érte, hogy ezt megélhettem és még részese lehetek, amíg a kórusban szolgálok.
Imre Krisztina
