Csodálatosan szép, színpompás őszi nap volt. A városban ügyes-bajos dolgokat kellett intéznem. A fák színes ruháiban, a kertek most nyíló tarka virágaiban gyönyörködtem. A nap arany sugarai még kellemesen melegítettek.
A Teleki utcában váratlanul vidám zsivajra lettem figyelmes. A lakók egy csoportja visító hangot adó géppel csiszolta a kerítést, míg a többiek szorgalmasan festegettek. Sokukat megismertem, kölcsönösen köszöntöttük egymást. Szemmel láthatóan összeszokott, jó hangulatú csapat volt. Munka közben mindenki mindenkit, tréfás megjegyzésekkel ugratott.
Miután szóhoz jutottam, kérdésemre elmondták, ők a Köztársaság út 2. számú ház lakói. Éppen közös őszi felújításukat végzik. Önként vállalták, lefestik az épületükhöz tartozó kerítést. Ez nem az első, de nem is az utolsó közösen, közösségért végzett munkájuk. Külön büszkék arra, hogy talán nekik van legszebb, külsőleg is felújított lakóházuk a városban. Egymás szavába vágva mondták, van egy közös klubhelyiségük. Az év során több rendezvényt is szerveztek a lakók bevonásával. Elújságolták, a közösségük „esze” Bódi György, a „lelke” pedig Patakiné Mészáros Zsuzsanna. Közös akarattal minden szakismeretet nem igénylő munkát megcsinálnak, környezetük szépítése, karbantartása érdekében. Összefogásuk eredményeinek együtt örülnek. Még hozzátették: Jó itt lakni, ismerjük és tiszteljük egymást!
El is gondolkodtam! Milyen jó lenne, ha városszerte sok ilyen lakóközösségről tudnánk!
Kocsis István
One Comment
Balogh Júlia
Bárcsak sok ilyen lenne!