A derűs cipőjavító

Hangulatos kis cipészműhelyben készül a következő beszélgetésem a Mesteri Mesterek sorozatban Petró Zsolttal. Nem titok, hogy a „mestert” régről ismerem, de a beszélgetésünk során számos újdonságot hallottam én is a cipészszakmáról.

– Édesapám festő szakmában dolgozott. Édesanyám szerint az építőipar kissé koszos és nehéz munka, így esett a választásom a cipészetre, mint kétkezi munkára. – vág bele Zsolt a történetbe. – Szakmunkásképzésre Cegléden jártam, utána érettségiztem és később Budapesten cipőipari technikumot végeztem. 1999-ben a PEMÜ-ben kezdtem el foglalkozni a szakmával. 2000-ben megnyitottam az első műhelyemet a Petőfi utcában. Rá egy évre a bezárt cipőipari KTSZ helyére költöztem. 2005-ben a ceglédi piacon nyitottam meg a jelenlegi üzletemet, amit hamar megszoktak az emberek, és igény is van a cipő javításra.
A fiatal mester ezután elmesélte, hogy sokan hiszik, hogy cipész, de valójában ez nem így van.

– A cipész szakma leírása szerint új cipőket készít kézzel. A cipőgyártó új cipőket készít géppel. A mi általunk végzett munka az a cipőjavítás. Ezen kívül kis üzletünkben táskajavítást és zipzár cserét is végzünk. Kiegészítő tevékenységként gravírozást és kés-olló köszörülést is vállalunk, amire szintén nagy az igény. Nem bántam meg, hogy kétkezi munkát választottam, mert így mindig tudom biztosítani a családom részére a megélhetést. – értékel Zsolt és hozzáteszi, ma már cipőipari szakmunkás képzés Cegléden nincs, talán csak Budapesten.

Miután egy élete derekán járó, 40 éves mesterrel beszélgetek, így természetesen további terveiről és magánéletéről faggatom.
– Vannak elképzeléseim a jövőről, de pontosan azért, mert ezek jó tervek még nem szeretném publikálni őket. Remélem lesz erőm és lehetőségem megvalósítani őket. A háttér megvan ehhez: szép családom van, négy gyermeket nevelünk feleségemmel áldásban, szeretetben. Hívő ember vagyok. Az Újvárosi Református Gyülekezet tagjaként, mint presbiter szolgálom a közösséget. Közösségi rendezvényeken családommal részt veszek, sok barát, ismerős vesz körül itt.

Interjúnk végére érve megállapítottam magamban, hogy a fiatal cipőjavító mester kötelességtudó, felkészült szakember, aki derűs örömmel éli meg a mindennapokat és példamutató, elégedett élete van. Így nemcsak cipőket javít, de jókedvre is deríti a betérő kuncsaftokat.

Farkasné Marika