Fél évig ott is volt, jól leragasztottunk, a fiatalok se bántották. Egy járókelő ezt mondta mikor elhelyeztük: én is a magaménak érzem, mivel a város lakója vagyok. Kisgyerekek, szülők szintén örömmel vették, némelyik szülő mondta: arra kellett mindig mennem a gyermekemmel, aki a színeket sorolta és tanulta a tojás mozaikdarabjain.
A lakóközösség a pesterzsébeti polgármesteri hivataltól kapott egy elismerő oklevelet, melyben köszönetüket fejezik ki az ottani szorgos lakóknak a környezet szebbé és érdekesebbé tételéért. Budapesten tehát szeretik az emberek a tojást. Én meg örülök neki, hogy elfogadták az ajándékot, nem úgy, mint Cegléden.
Józsi bá