A levendula 40 fajjal és több hibridjével ismert. Őshonos Európában, megtalálható a Zöld-foki szigetektől Észak- és Kelet-Afrikán át Délkelet-Indiáig. A nemzetség számos tagja kerti dísznövényként ültetett a mérsékelt éghajlaton, felhasználják továbbá fűszerként és a belőle kivont illóolajat számtalan kozmetikai és cukrászati termékben. A nemzetség legismertebb faja a közönséges levendula, az 1700-as években került Magyarországra.
A nemzetség egyéves vagy néhány évig élő évelő, félcserje vagy cserje termetű fajokból áll. A levelük alakja változatos a nemzetségben: néhány termesztett fajnál egyszerű lándzsás; másoknál szárnyas, néha többszörösen szárnyas és tagolt. A legtöbb faj levelei finom szőrökkel fedettek, amelyek az illóolajat tartalmazzák. A virágok örvökben állnak, a virágzati szár a levelek fölé emelkedik. Néhány fajnál murvalevelek is megfigyelhetők. A virágok színe kék vagy lila, a vadon előforduló fajoknál ritkán feketés lila vagy sárgás; hibridfajtáknál a fehér és a rózsaszín változat is megjelent. A csésze és a párta is csöves, általában 5 karéjos.
Már a római időkben 3, majd a középkorban további fajok kerti hasznosítása kezdődött el. Linné még csak 5 fajt írt le, de la Sarraz 12 fajt 3 fajcsoportba sorolta be. 1937-ben a Kew Garden botanikusa pedig már 26 levendulafajt 6 fajcsoportba sorolt; viszont újabban 3 alnemzetségbe kerültek a fajok, bár a molekuláris genetikai kutatások – lehetséges – újabb revíziót hoznak.
A közönséges és az angol (hibrid) levendula termesztése sajátos módon folyt sokáig Magyarországon a közelmúltig. Ugyanis e fajoknak mindig is volt szakrális vonatkozásuk, illetve a középkortól a halottkultuszban szerepet játszott. Megbecsülték a virágzatát, mert mind frissen, mind szárítva illatosítani lehetett vele, sőt idővel megtapasztalták molyűző szerepét is. Szerzetes közösségek nemcsak dísznek vagy fűszernek, hanem haszonnövényként gyakran foglalkoztak termesztésével. A provance-i és dél-angliai nagyon híres termesztő tájon kívül, itthon főként a bencés közösségek monostor-gazdaságaiban sikerrel foglalkoztak levendulával. Hosszabb ideig tartott az a politikai akadályoztatás, ami rendet sújtotta és megtorpant ugyan a levendula termesztése, de sem Tihany, sem Pannonhalma nem felejtette el e szépséges és értékes növényt. Sőt Bakonybélben a bencés monostorban ugyancsak foglalkoznak vele. A levendula kitört mára a szakrális környezetből és mind a gyógy-, mind a fűszernövényi értékei folytán szinte önálló ágazattá fejlődött. Ott élve Pannonhalmán a ’60-as években láttam, hogy másfél kh-n levendulát, továbbá 3-4 kh-n a szárazvirág termesztést olyan magas szintre fejlesztették a bencések, hogy az akkori rendszer kénytelen volt produktumaikkal számolni. Akkor a szárazvirág export 70 %-a innen indult a világba!
Érdemes számba venni a levendula gyógyhatásait. Antibakteriális és fungicid, görcsoldó és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, a keringést javítja, s az immunrendszert erősíti. Ugyanis olajában nagy a linalil-acetát tartalom (min. 35 %) révén fejti ki jótékony hatásait. A legfontosabb hatóanyaga megvan a virágzatban és főleg az éves hajtásokban, lényegében a levendula-üstökben ezt párolják le. Epeműködést fokozó hatása miatt az emésztési zavarok ellen is hatékony gyógytea, illetve a szárított levendulával megszórt görög joghurtot is bátran fogyaszthatunk, hiszen jótékonyan hat a belekre. Stressz és alvászavarok esetén is érdemes a levendula illóolaját használni, például párologtatva, fürdővízbe cseppentve, esetleg levendulával töltött párnával képes kedvező hatást kifejteni. Egyéni különbségek folytán, egyeseknek a fejfájását is enyhíti, csökkentve a fájdalomcsillapítók iránti szükségletet. A közönséges vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drog a virágzat és éves hajtásaiból nyert olaj révén.
A levendula illatát nem szeretik a rovarok, kiváló molyűző; annak idején nagy áttörést hozott ennek a felismerése, így a kellemetlen szagú naftalint nem kellett a gyapjúruhák védelmére használni. Ajánlják korpásodásra, a kellemetlen szúnyogcsípések, égető és másféle érzések, sőt „dudoros kellemetlenségek” enyhítésére is való. Egykori osztályfőnököm híres túrázó ember volt akár a gyalog, akár kerékpáros túrái végén levendulás vízben frissítette lábát. A levendulaolaj saját tapasztalatom alapján a tavaszi pollenallergia kellemetlenségeinek enyhítésére is megfelelő.
De mára a „levendula ágazat” betört az élelmiszeripar különböző területére is. A hódító folyamat talán nem is itt, hanem először a kozmetikumok világában jelentkezett. Szappanok, krémek, olajos készítmények, és egyéb pipereszerek után cukrászati termékek, sőt italok (likőr, bor, pálinka) ízében is már megjelenik. Mint minden újdonsággal szemben van némi idegenkedés, persze majd az idő dönt az ízlésünk változásáról.
A nemzetség fajgazdagsága, a molekuláris genetikai alapon is dolgozó növénynemesítők találékonysága virágzatszínben, növénytermetben még számos újdonságot tartogat. Ahogy régen nem volt fehér virágszín, ma már létezik liláskék és rózsaszín is.
ESDÉ
(Fotó: SD fotók)
