A Ceglédi SZC Közgazdasági és Informatikai Szakgimnáziumának egykori tanulóival készült interjúnkban Bori Kíra a Budapesti Gazdasági Egyetem, Fehér Tamás a Kecskeméti Neumann János Egyetem, Juhász Alexandra a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója szólal meg, mindhárman pénzügyet és számvitelt tanulnak, azaz „szakmában maradtak”.
Miért a Közgázt választottátok nyolcadikban?
Tamás: Már korábban felmerült a gondolat, hogy gazdasági irányba menjek tovább, de konkrét elképzelésem akkor még nem volt. Végül úgy gondoltam, ehhez egy közgazdasági szakközépiskola remek alapot adhat.
Kíra: Mert tudtam, hogy itt szakmát is szerezhetek, ellentétben egy gimnáziummal, ahol „csak” érettségit.
Alexandra: Ugyanezért: szerettem volna szakmát választani, és ez volt az egyetlen jó nevű szakközépiskola a városban.
Hogy telt az első év, milyen volt az új osztályosztályfőnök?
T.: Az első tanítási napon rettentően izgultam. Mondhatni senkit nem ismertem az osztályból. Viszonylag hamar összebarátkoztunk a többiekkel, ebben sokat segített a gólyanap és a gólyabál. A gólyatábort kihagytam, amit később meg is bántam. Az osztályfőnökkel kezdetben jó, majd hullámzó volt az osztály kapcsolata.
K.: Érdekes volt az új környezet, de könnyen és gyorsan bele lehetett rázódni. Az osztálytársak barátságosak voltak, a drága ofi nénink: Szekerné Csák Ágnes is azon volt – néha erején felül is –, hogy jó kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Első évben a heti 16 angolóra ugyan megterhelő volt és szokatlan, de utána kifizetődött: sikeres középfokú komplex nyelvvizsgát tettem, és az előrehozott érettségim is 91%-os lett.
A.: Ahogy Kíra mondja: gyorsan összeszoktunk, mind az osztállyal, mind az osztályfőnökkel. Hamar jó kis közösség alakult ki.
Hogy telt a 4 év az iskolában?
T.: Voltak jó és rossz percek egyaránt, de alapjáraton jól telt. Az iskolai programok mindig igyekeztek színesebbé tenni a szürke hétköznapokat. Az utolsó év telt számomra a leggyorsabban.
K.: Nyelvi előkészítővel együtt 5 évet töltöttem a Közgázban. Szerettem az iskolát, a programokat, a tanárokat és magát a családias légkört, ami kifejezetten diákbarát.
A.: Az öt év nagyon-nagyon gyorsan eltelt. Nyilván azért éreztem így, mert egyrészt mindig jó volt a hangulat, másrészt az iskola mindig elfoglalt. Sose volt időm unatkozni.
Mik voltak a legjobb a programok, miért?
T.: Legjobban a tévés vetélkedőket, a fordított napokat és a gólyanapot szerettem. Jó feladatokat kaptak a kezdő középiskolások, kellemes visszaemlékezni a gólyanapi feladatainkra, öltözetünkre.
K.: A legjobb programok közé sorolnám én is a gólyanapot és a gólyabált, ahol megismerkedtünk újdonsült osztálytársainkkal. A diáknapnak is elképesztő hangulata volt. A tanár-diák kapcsolatot is rendkívül erősítette, főleg, amikor egyik kedves tanárunk volt olyan bevállalós, hogy részt vett a produkciónkban.
A.: A személyes kedvenceim a sportnap, és szintén a diáknap, ezenkívül Tarkó tanárnővel a színházlátogatások.
Segítség-e a mostani egyetemeden, hogy a Közgázba jártál?
K.: Nagyon sokat köszönhetek a Közgáznak. Sokkalta könnyebb az egyetemen az órai anyagot megérteni a sok szakmai tantárgy miatt, amiket a Közgázban megfelelő szinten elsajátítottunk. Osztályfőnököm Szekerné Csák Ágnes bármikor bárkinek felajánlotta a lyukasóráját, ha esetleg órán valamit nem értettünk a könyveléssel kapcsolatban. Dr. Tarkó Ilona tanárnőhöz is bármikor lehetett bármilyen kérdéssel fordulni, mindenben segített. Érettségi előtt is megengedte, hogy emailben „zaklassuk” mindenféle kérdéssel.
A.: Ugyancsak osztályfőnökünket emelném ki, Szekerné Csák Ágnest, rajta kívül pedig Nagyné Kácsor Edit és Juhászné Ponert Ágnes segített sokat, a nem szakmai tantárgyak közül Tóthné Palásti Zita tanárnő, hiszen a matek érettségim eredményét vittem tovább, ami nagyon jól sikerült.
T.: A legtöbb segítséget én is a szakmai tantárgyakat tanító tanároktól kaptam, főleg az érettségi időszakában, a felkészülés során. Köszönöm Berkó-Stiller Katalin, Juhászné Ponert Ágnes és Nagyné Kácsor Edit tanárnőnek. Ezenkívül sokat köszönhetek még Dr. Tarkó Ilona tanárnőnek is, aki magyarban és emelt történelemben segített.
Mennyire volt nehéz a célig vezető út?
T.: Az első és a második év volt kicsit nehezebb, mivel akkor még nem voltak szakmai gyakorlati tantárgyak (pénzügy, számvitel, statisztika stb.), sok elméleti anyagot kellett megtanulni közgazdaságtanból. Tizenegyedik osztálytól kezdve éreztem könnyebbnek, amikor már volt gyakorlati óra is. Az utolsó évet főleg az érettségire készülésnek szenteltük, voltak nehéz percek, a tételek kidolgozása, illetve a korábbi anyagok ismétlése.
K.: Olykor összeszaladt a tanulni való: a dolgozat előtti hétvégén, akkor viszont rengeteget kellett gyakorolni az összes szakmai tantárgyat (pl: adózás, számvitel, pénzügy, statisztika), szerencsére általában sikerült teljesíteni az elvárt szintet.
A.: Nem volt könnyű, nagyon sok tanulás áll mögöttem, de hál’ Istennek minden segítséget megkaptam, mind tanáraimtól, mind szüleimtől, mind barátaimtól.
Milyen visszatekinteni a közgázos évekre?
T.: Jó szívvel tekintek vissza, szerettem oda járni. Ha valaki gazdasági irányban szeretné folytatni tanulmányait, úgy gondolom, hogy már előnnyel indul, mivel megtanulhatta a Közgázban az alapokat. Nekem is, már most a kezdeti időszakban, sokat segít az alapok ismerete.
K.: Örömmel gondolok rá, nagyon sok mindent megtanultam a szakmai órák alatt, így sokkal könnyebb volt elindulni az egyetemen. Helyesen döntöttem évekkel ezelőtt, amikor a Közgázba jelentem. Jobb helyre nem is mehettem volna.
A.: Természetesen nagyon pozitívan gondolok vissza az ott eltöltött 5 évre, jó élményekkel volt teli. Ennek a döntésnek köszönhetem, hogy a Corvinusra járhatok.
Jónás István 11. b
