A Ceglédi Kórház futócsapata november 8-án indult útnak. Közel 1000 km megtétele után az olasz autópályáról lekanyarodva feltűntek a Garda tavat körülölelő, felhőkbe burkolózó hegycsúcsok. Már esteledett, ahogy a túloldalon leereszkedtünk és megtaláltuk a szőlészet közepén a tipikusan olasz, múlt században épült, de belül fantasztikusan átalakított vintage stílusú apartman házunk.
Bár folyamatosan borús idő volt, mégis úgy tűnt, a Nap mindjárt kisüt. Mind a 9-en várakozó hangulatban felvonóztunk az 1760 m-es Monte Baldo csúcsra. Kellett is a bátorság – hiszen magyarul ez a hegy neve. Egyik társunk tériszonya miatt ez igen nagy kihívás volt, ráadásul a kabin még 360 fokban körbe is fordult. Igazi hős lett belőle mire célhoz értünk ! A felhők felett sajnos csak legtöbbször sejtettük, hogy derült időben milyen csodálatos panoráma nyílhat a tóra, mégis festői volt a tó partján körbe autózni, jellegzetes sikátorokban sétálni, és Thomas Mann nyomdokában egy káprázatos vízeséshez is eljutottunk. Halmoztuk az élvezeteket az olasz konyha ízeivel. A vacsorát Proseccoval indítottuk és felfedeztünk számos kedves kávézót is.
A verseny napja vasárnapra esett, de a hangulat már a rajtszám átvételkor is fergeteges volt. Sok nemzet még több futója és több mint 300 magyar a 6000 résztvevőből. Egy egészen szokatlan belső melegség lett úrrá rajtunk. Magyarként otthonunktól távol itt futni a többiekkel!! Ráadásul az 1 óra 59 perces iramfutó is magyar. Kell ennél több motiváció?
Lelkesedésünket a szemerkélő eső sem tudta elvenni, mely a rajt közeledtével egyre fokozódott. Az olasz speaker az országok felsorolásánál bemondta: Hungary – óriási taps… Az ütemes zene egyre jobban elűzte elménkből a mindennapok zaját, a ritmus indította izmainkat, és végre a visszaszámlálás:.. tre, due, uno, start.! A sportcentrumból a gyönyörű Riva del Garda óvárosi részébe kanyarodtunk, majd a tóparti alagutak után jött egy kis emelkedő a közeli gyöngyszem Arcoba. Hatalmas, függőleges sziklafalak alatt haladtunk tudatosulva, hogy milyen apró pontjai is vagyunk a természetnek. Visszafelé a folyó menti kerékpárúton hullámvasutaztunk fel s le, míg elértük a tó partját. Közvetlen mellette, vagy éppen a tó fölé beérő pallókon az utolsó km-eket meghúzva, megelégedettség örömével, szurkolók sokasága közt robbantunk be a célba. Mindenki fantasztikusan teljesített. Volt, ki élete első félmaratonját futotta, vagy nagyobb kihagyás után tért vissza, itt fájt, ott fájt, de megcsinálta, volt aki saját legjobb idejét szárnyalta túl. Eredményeinket mindig csak magunkhoz mérjük , így a csapat minden tagja túlteljesített Gardán.
Gratulálok minden Hódító Gyógyítónak: dr. Bálint Zoltán
