Zsúfolásig megtelt a színház kamaraterme Kukorelly Endre József Attila – díjas író, költő előadásán, amelyet a Patkós Irma Művészeti Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium tanulói részére tartott. Örömmel láttuk, hogy az iskola diákjai mellett sok „külsős” érdeklődő is megjelent a programon.
Az iskola vezetése és diákjai nevében Farkasházi István köszöntötte az egybegyűlteket, majd az iskola színész szakos tanulói részleteket olvastak fel a szerző műveiből. Ezt követően Hortobágyi Zoltán író, publicista közreműködésével kezdetét vette a beszélgetés.
A műsorvezető első kérdése arra az időszakra vonatkozott, amikor Kukorelly Endre országgyűlési képviselőként tevékenykedett. Arra szeretett volna választ kapni, hogy sikerült-e neki összeegyeztetni a politikusi és szépírói hivatást? Magam is kíváncsian vártam a választ, amiből megtudhattuk, hogy annak ellenére nem bánta meg életének ezt a kitérőjét a politika világába, hogy akkoriban szinte teljesen fel kellett hagynia az írással, mindkét feladat egész embert kíván, ezért döntenie kellett, hogy vagy politikusként, vagy íróként akar működni. A politikát, a közéleti tevékenységet választotta, mert szerinte a legértékesebb emberi tulajdonság – amit az ókori görög demokráciáktól örököltünk – az, amikor az ember, a polgár figyelemmel kíséri és lehetőségeihez mérten alakítja is környezetét. A diákokat is arra biztatta, hogy értelmes polgárként, tevékenyen vegyenek részt lakóhelyük közéletének formálásában. Arra gondoltam, ha a mai délutánon már semmi más „útravaló” nem hangzik el, már akkor is „megérte” meghívnunk kortárs irodalmunk eme jeles képviselőjét! Gondoltam ezt annak ellenére, hogy amit az irodalomtanításról mondott, azzal nem értettem egyet, de ez legyen az én gondom! Abban viszont lehet némi igazság, hogy a kötelező olvasmányok kiválasztásakor jobban figyelni kellene az adott korosztály érzelmi-értelmi, fejlődéslélektani adottságaira! Ajánlom ezt azok figyelmébe is, akik most az új NAT összeállításán dolgoznak! A jelenlévő pedagógusok többsége örömmel hallgatta Kukorelly Endre szavait, amikor olvasásra buzdította a tanulókat. Figyelmükbe ajánlotta a kortárs szövegeket. Tanulásra, a kitűzött céljaik iránti küzdelemre, kitartásra buzdította őket. Olyan volt, mintha összebeszéltünk volna, hiszen mi is erre neveljük őket! A gyerekeknek is feltűnt ez a szokatlan „összhang”, kérdő mosollyal néztek rám, ránk. Pedagógusaink bólogatása jelezte nekik, hogy igazat adunk vendégünknek. A rendezvény végén a tanulók kérdéseket tettek fel az írónak, aki mindenre őszintén válaszolt. A dedikálás után néhány közös fotó is készült, emlékül az iskolai évkönyvbe.
Andó László
Fotó: Töreki Zsolt
