Egy jó ismerősömhöz tértem be Advent kezdetén beszélgetni. Ott egy számomra ismeretlen személy is volt, akivel szintén beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy Béla Barangoló klubot szervezett Cegléden – amely mára már 50 fős – és járják a környező országok legszebb tájait. Beszélgetésünk során arra a történetre is elkanyarodtunk, amelyet megírtam korábban a Ceglédi Panorámában: amikor Teréz napkor az égboltra felnéztem, már elhunyt testvéremre és édesanyámra gondoltam. Ekkor hirtelen az égbolton felhőkből egy hatalmas kereszt jelent meg, melyet le is fényképeztem. Isten olyan, mint a gondolat, nem látni, de mégis van – mondtam az új ismerősnek.
Erre Béla elmondta egy hasonló élményét. Csíksomlyón voltak kirándulni, egy kis pihenésképen kört alakítottak a résztvevők egymás kezét fogva, becsukták a szemüket egy kicsit önmagukba elmélyülve. Mindenki maga tudja, hogy mire gondolt e pár percben, de amikor kinyitották a szemüket, erős fénysugár tört át az égből, ami a nappali fényben is tökéletesen látszott és legalább 5-6 percig látható volt. Többen lefényképezték a különös, földöntúli jelenséget a résztvevők közül.
Sok csoda és érthetetlen dolog történik a földtekén. Mindegyiknek van valami jelentése, jelentősége, amit leginkább azok tudnak, akikkel történik. Köszönöm Béla, hogy megosztottad ezt az élményt velem!
Józsi Bá
