Az előző számban írtam a hordóbontásról: 10 év után bontottuk fel édesapám, Petró János emlékére, halálának évfordulójára. Apám a Közgépben 40 évig dolgozott mint raktáros és másodállásban a kultúrházban 40 évig volt színpadmester. A városban az ünnepi rendezvényeken használt tribünt mindig ő díszítette. Emlékét nem feledjük!
Több jó ismerősömnek is adtam az emlékére felbontott borból, köztük Lajos Mary-nek is a Békebeli Cukrászat tulajdonosának. Ő egy hétig mazsolát áztatott a 10 éves borba, és készítettek egy tortát, melybe a mazsolákat belesütötték. A torta tetején égetett cukorból búrát készítettek, igen elegáns és szép volt.
Mindnyájan búra alatt vagyunk, a Teremtő Isten búrája, védelme alatt van az egész Föld – szimbolikusan ezt az üzenetet ébresztette bennem a torta, melyet húsvétra kaptam ajándékba. Lajos Mary-nek és Attilának ezúton is köszönöm, igen finom volt.
A napokban voltam vérvételen az sztk-ban, köszönés után az egyik kedves hölgy – aki olvasta a cikket – e szavakat intézte felém: szép látvány volt a színe a bornak, úgy megkóstoltam volna. Másnap vittem neki a maradék nedűből, remélem ízlett, utólag is kedves egészségükre, nekem nagyon jól esett, hogy így reagált a cikkre.
Józsi bá
