Előző számainkban nagy vonalakban foglalkoztunk a ceglédi birkózósport 1919-ben történt kialakulásának és kezdeti történetének szervezeti kereteivel, gyökeret eresztésének körülményeivel. Ténykérdés volt, hogy Nagy Sándornak (1872-1955) és családjának elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy Cegléd jellegzetes színfoltjává emelkedett az ókorban már formát öltő küzdősportág. Eljutottunk odáig, hogy a birkózás térképén az 1950-es évek elején előkelő országos elismertséget ért el a CVSE, ami kisebb megszakításokkal, mi több mára csúcsfokra emelkedett. Eddig azonban, a sportág küzdősport jellegéből adódóan változatos évtizedek követték egymást.
Történt, hogy az első aranykort fémjelző kiugrást, Gál József világbajnoki sikerét, az első aranykorszak történelmi eseményeit követő Reznák János által képviselt tartós élvonalbeli (nemzetközi) szereplés 1960-as évek végére elhalványult. A felnőtt korosztály eredményei stagnáltak, ezzel szemben az utánpótlás nevelés időről-időre felmutatott sikerei szép jövőt sejtettek. A birkózás népszerűsége vitathatatlan volt a városban. Ennek egyik eleme volt az akkoriban rendszeres csapattalálkozók közönségcsalogató programja.
A csapatbajnoki találkozók mellett a nemzetközi kapcsolatok klubtalálkozói sok esetben teltházas közönséget csalogattak szabadban és teremben egyaránt. Cegléden járt a Balti Flotta (lengyel), Vorwarts, az SC Leipzig Berlin (NDK), a francia FSGT válogatott, a Japán válogatott, a Szovjet Vasutas válogatott, a Finn szakszervezeti válogatott és még több más együttes gárdája is. A mérkőzések a Vasutas Otthonban, a Művelődési Házban, illetve a Vasutas Sporttelepen és a Rákóczi úti kézilabda pályán – szabadtéren – kerültek megrendezésre.
Tartós, az egyesületek közötti barátság épült ki a Zentai Vasutas (jugoszláv) és a Stendali Lokomotív (német) birkózóival. Előbbiekkel találkozott a CVSE, a Zsinagóga sportcsarnokká történő átalakításának avatásán 1969-ben. A ceglédiek ebben az időszakban erősödtek meg újra annyira, hogy 1971-ben a felnőtt csapat visszakerült az NB II-be.
A következők alkották a csapatot: Ócsai S., Darányi S., Hatvani D., Sárközi F., Balla E., Gál Z., Simon F., Zelenka I.,Csábi P., Begyó L., Varga F., Balla I., Reznák J.
A szebb jövőt jelentő utánpótlás első sikeres hírnökei Sápi Ferenc, Nagy Miklós, Szűcs István és Vasas Ferenc voltak, akik a korosztályos bajnoki rendszer bevezetése nyomán a serdülők között nyertek magyar bajnokságot.
Az edzői feladatokat Kenéz Béla, Balla István után fiatal szakemberek látták el, Fábián Pál vezetőedző mellett Galambos József és ifj. Hoffmann Géza dolgoztak sikerrel. Az 1970-es évek felfedezettjei Kovács Béla, Pálinkás Miklós, Halasi Sándor, Szűcs Sándor, Szűcs István és Kecskeméti István voltak.
Korosztályukban, az ifjúságiak között országos bajnokok és dobogós helyezettek voltak.
Az 1970-es-as években két szenzációs bontogatta szárnyait a ceglédi birkózó szőnyegen.
Sipos Árpád és Bódi Jenő remek eredményeket értek el a hazai és nemzetközi viszonylatban is. A CVSE-ben ismerkedtek meg a sportág alapjaival és lettek később felnőtt Európa-bajokok. Bódi Jenő 1988-ban és 1992-ben részt vett az olimpiai játékokon is, Sipos Árpád pedig egy időben ellátta a szövetségi kapitányi tisztséget is.
A tovább erősödő utánpótlás nevelést jól szolgálta Sárosi Tibor, Pálinkás Miklós, András Lajos és Szabó Sándor edzők beállítása. Az edzési feltételek javulásával, a kiválasztás szélesítésével egyre több fiatal kapcsolódott be a birkózásba.
A fiatalok eredményei elismerést váltottak ki, Scharferberger Csaba, Gombár Dezső, Dobozi Tibor, Támadi Tibor és Pap Ferenc eredményei tűntek ki elsősorban.
Czigony Tamás a Párizsban megrendezett „Serdülő birkózók világjátékán” bronzérmet szerzett.
Az 1990-es évek elején ugrásszerű elmozdulás volt tapasztalható a CVSE birkózó szakosztálya életében. Az előkészítő és utánpótlás korcsoportokban kiépített szakmai követelmények látványos fejlődést indítottak el. Az edzések irányítását Szűcs András fogta össze, a Pap testvérek folyamatosan kapcsolódtak be a munkába és vették át Cegléden és a környező falvakban megszervezett csoportokban. Kezdi szárnyait bontogatni a női szakág is Cegléden.
Lépésről-lépésre új nevek keltettek feltűnést tehetségükkel és szorgalmukkal, a teljesség igénye nélkül említve: Dajka Richárd, Lőrincz Tamás, Ungvári András, Zelei Gábor, Zelei István, Lőrincz Viktor és Dajka Zsolt. Ez volt a ceglédi birkózósport második aranykorának kezdeti szakasza. (folytatjuk).
Magyar László
