Zászlóvivő? Igen. Milyen zászlót visz? A képzőművészet zászlaját, itt Cegléden.
Egy kis magyarázattal tartozom, hogy vajon miért nem szemtől-szembe készítettem interjút Gáborral, hiszen mindketten itt lakunk Cegléden, sőt, rajzkörön is gyakran találkozunk… Talán azért, mert ez alkalommal méltatni és dicsérni szeretném, amit szerénysége úgy sem engedne, és talán elterelné a szót prózai bb mezőkre: hogyan, tovább, mi a következő feladat. A szándékom annak az óriási fakultatív munkának a feltárása, amit iskolájáért, városunkért tesz Gábor évtizedek óta.
P. Rónai Gábor elsősorban a Kossuth Gimnázium rajztanáraként, művésztanáraként dolgozik. A rajzórákon leleményes ötleteivel teszi különlegessé a rendelkezésre álló időt, a hivatalos tanítási óráin a gimnázium 2. emeleti rajztermében. Péntekenként a rajzot különösen kedvelők maradnak rajzszakkörön, ahol folytatódnak a kalandok az alkotás terén, majd jönnek a felnőttek, közöttük az elkötelezett fiatalok, akik felvételizni akarnak az ipar-, vagy a képzőművészeti egyetemre. Ez a péntek délutáni-esti vegyülés jót tesz a felnőtteknek, mert közösségben alkothatnak, jót tesz a tanulóknak, mert nem önmaguk körül forognak, hanem látják, hogy hová lehet eljutni, merre szeretnének fejlődni.
A foglalkozásokat tág terek közt valósítja meg, ami azt jelenti, hogy a rajz- és festészeti technikák széles kínálatán kívül mindig van készen vetítendő képzőművészeti anyaga, személyes kiegészítenivalója, ötlete, amelyek a performansz ingoványos birodalmától, a jövő számítógépes rajzeszközein keresztül olyan világokba röpítik őt és diákjait, ahol mindenki felfedezheti önmagát, határait és határtalan lehetőségeit. A lehetőségekkel sokan éltek és élnek is, mert folyamatosan kerülnek ki „keze alól” a jövő művészei, tanárai, művésztanár-palántái. Kedves Gábor! Honnan meríted ezt a rengeteg energiát a mindennapok pörgéséhez? Szerintem a biztos, nyugodt családi háttér sokat jelent Neked és segít ebben. A kiemelt örömök, gyermekeid boldogulása és kis unokád születése is újabb erőt, lendületet ad. A rajzolás, ábrázolás szeretete alapot ad munkádban, hiszen nyaranta a tanítványokkal együtt karikázol a kis rajzdobozoddal „terepre”, azaz egy-egy előre kifundált város-, utca- vagy tájrészlet megörökítésére. Akkor nincs tanár és nincs diák, alkotók vagyunk mindnyájan. Persze a végén a közös értékelésnél kibújik belőled a tanár, hiszen a tónusértékek jó alkalmazójának és a perspektivikus ábrázolás nagy szakértőjének véleménye mindenkit érdekel. Észreveszi persze a jó megoldásokat, a friss ötleteket, a vadhajtásokat és rajzi-festészeti poénokat is. A kritika mindig valós, de olyan „papírba” csomagolva, ami óvatos, hozzáértő alkalmazással nem sérti meg az alkotó érzékeny lelkét, hanem inkább még jobb munkára sarkallja. Saját alkotó tevékenységéről is szólnék, hiszen egy festő mindig fest, amikor éppen lophat magának egy kis saját időt. Legutóbb a Gimi szülői parti tombolájához festett egy képet, természetesen felajánlásból. Legszívközelibb munkája azonban az aszfaltrajz, amelyet tanítványa, Bognár Emese halálos balesetének helyszínén alkotott egy civil megmozduláson, mely a száguldók megfékezésére szerveződött.
Persze, ha valamilyen esemény, kiállítás vagy megemlékezésképpen közös alkotás van a láthatáron, akkor viszi a zászlót… bocsánat molinót, hívja barátait és tanítványait (lásd: nemrégiben a Benedek Péter emléktábla koszorúzási „ceremónia”, vagy a Városi Könyvtár ablakainak dekorálása Ady ihletéssel…és még sorolhatnám.) és mennek-jönnek és együtt, csapatban alkotnak.
A gimnázium dísztermében váltják egymást a kiállítások. A gimnázium diákjai, meghívott festők, fotósok, csíkszeredai diákok-tanárok, és sokan mások képeit viszi-hozza P. Rónai Gábor és megy a létrára és teszi a falra profi válogatással az alkotásokat, szervezi a kiállítás megnyitókat, hívja a kiállításhoz illő előadókat, vagy intézi, elindítja a performanszokat.
Ha véletlenül másvalaki szervez kiállítást, Gábor mindig ott van, mint érdeklődő, mint pozitív véleményező, mint EMBER, aki senkit sem sértene meg azzal, hogy nincs ott.
Kedves Gábor! Minden ceglédi alkotó diák és felnőtt nevében azt gondolom, hogy továbbra is adjon erőt mindehhez még sokáig kedves családod, festőtársaid és boldogan élhesd alkotó napjaidat itt, Cegléden és vidd a zászlót, mert nagy szükség van Rád, a zászlóvivőre, mert nélküled „szétszéledne a nyáj.” (Kiszely Margó)
