Zászlóvivő? Igen. Milyen zászlót visz? A képzőművészet zászlaját, itt Cegléden.
Egy kis magyarázattal tartozom, hogy vajon miért nem szemtől-szembe készítettem interjút Gáborral, hiszen mindketten itt lakunk Cegléden, sőt, rajzkörön is gyakran találkozunk… Talán azért, mert ez alkalommal méltatni és dicsérni szeretném, amit szerénysége úgy sem engedne, és talán elterelné a szót prózai bb mezőkre: hogyan, tovább, mi a következő feladat. A szándékom annak az óriási fakultatív munkának a feltárása, amit iskolájáért, városunkért tesz Gábor évtizedek óta.
P. Rónai Gábor elsősorban a Kossuth Gimnázium rajztanáraként, művésztanáraként dolgozik. A rajzórákon leleményes ötleteivel teszi különlegessé a rendelkezésre álló időt, a hivatalos tanítási óráin a gimnázium 2. emeleti rajztermében. Péntekenként a rajzot különösen kedvelők maradnak rajzszakkörön, ahol folytatódnak a kalandok az alkotás terén, majd jönnek a felnőttek, közöttük az elkötelezett fiatalok, akik felvételizni akarnak az ipar-, vagy a képzőművészeti egyetemre. Ez a péntek délutáni-esti vegyülés jót tesz a felnőtteknek, mert közösségben alkothatnak, jót tesz a tanulóknak, mert nem önmaguk körül forognak, hanem látják, hogy hová lehet eljutni, merre szeretnének fejlődni.
Persze, ha valamilyen esemény, kiállítás vagy megemlékezésképpen közös alkotás van a láthatáron, akkor viszi a zászlót… bocsánat molinót, hívja barátait és tanítványait (lásd: nemrégiben a Benedek Péter emléktábla koszorúzási „ceremónia”, vagy a Városi Könyvtár ablakainak dekorálása Ady ihletéssel…és még sorolhatnám.) és mennek-jönnek és együtt, csapatban alkotnak.
A gimnázium dísztermében váltják egymást a kiállítások. A gimnázium diákjai, meghívott festők, fotósok, csíkszeredai diákok-tanárok, és sokan mások képeit viszi-hozza P. Rónai Gábor és megy a létrára és teszi a falra profi válogatással az alkotásokat, szervezi a kiállítás megnyitókat, hívja a kiállításhoz illő előadókat, vagy intézi, elindítja a performanszokat.
Ha véletlenül másvalaki szervez kiállítást, Gábor mindig ott van, mint érdeklődő, mint pozitív véleményező, mint EMBER, aki senkit sem sértene meg azzal, hogy nincs ott.
Kedves Gábor! Minden ceglédi alkotó diák és felnőtt nevében azt gondolom, hogy továbbra is adjon erőt mindehhez még sokáig kedves családod, festőtársaid és boldogan élhesd alkotó napjaidat itt, Cegléden és vidd a zászlót, mert nagy szükség van Rád, a zászlóvivőre, mert nélküled „szétszéledne a nyáj.” (Kiszely Margó)