„PEGAZUS”

Az idézőjeles cím ebben az írásban a szárnyalás jelképe. Európa-hírig szárnyalt a Diplomata nevű versenyló, amelynek SZÉKELY KÁROLY champion az idomára, trénere; ugyancsak átrepült a híre a kontinensen az általa megmentett galambfajtának, a magyar óriás begyesnek; ő startolta be Magyarországra először a metálzenét; s az is „pegazusi” ugrás, hogy a budai négyszintes házból átköltözött egy gazos, romos tanyába, amelyből tündérligetet varázsolt.

Amikor telefonon megbeszéltük a találkozást, megadta az útirányt: a 40-esről le öt kilométer, egyenesen, majd kanyarok… „De jobb lesz, ha a letérésnél várom” – megszánt, hallván bizonytalanságom. Úgy fut előttünk a keskeny földút, mintha versenyezne velünk. Egyre kijjebb (beljebb) haladunk, s egyre közelebb sorfalaznak az erdő fái. Megérkezünk egy „világközepi” háromszögbe. Az útszél bal oldala Cegléd, a szemközti Ceglédbercel, előttünk Albertirsa. Nyílik a berceli nagy kapu. Magas fák ölelnek körbe („nyolcvanat ültettünk”), s mintha égi fényszóró világítaná be a kerek udvart. Kis tó, benne virgonckodva fel-felbukkannak (köszönnek?) a halak. „Sok a homok errefelé, idejárnak seregestől inni a madarak” – mondja látható áhítattal Székely úr. Bokrok, virágok közt vezet az út a tetszetős házba.

– Miért történt ez a nagy „átnyergelés”? – kezdem a beszélgetést.

– Érettségi után egészségügyi pályára kerültem. Később egy részvénytársasság vezérigazgatója és a budapesti iparszövetség alelnöke lettem. Rengeteget dolgoztam, zsúfolttá vált az életem. Szinte alig láttam a családomat. A feleségem egyszer elém állt: Híres, hajtós, jó ember vagy, de összepakolok és elmegyek a gyerekekkel, mert ez így nem családi élet! El kellett döntenem, hogy mi a fontosabb: a tőlük kapott szeretet vagy ez a „világmegváltó” karrier. Megbeszéltük, felszámolom ezt az életet és vidékre költözünk. A feleségem tehetséges festőművész, jusson neki több lehetőség az alkotásra nyugodt, csendes körülmények között. Azt is vállaltuk, hogy az elit élet sok előnyét elveszítjük. Rátaláltunk erre a romantikus helyszínre, és sok munkával építkeztünk, parkosítottunk.

– Feltűnt, hogy szívesebben beszél Zsuzsikáról, feleségéről, mint magáról.

– Ő Száraz Zsuzsanna néven alkot. Realista festő. (Ő készítette az itt közölt portrét férjéről.) Munkáit alapos kutatás előzi meg: tanulmányozza a különböző korok kultúráját, hogy korhű legyen az ábrázolás. Így lesz a kép művészi és hiteles. Külföldről is keresik festményeit. Rendkívül szerény, visszahúzódó természetű. Kiskorától szeretett öccsével összefogva törekszenek álmaik megvalósítására. Nem vágynak hangos sikerre, csendes szorgalommal törekszenek az egyre teljesebb kibontakozásra.

Székely úr ezután bemutatja Sz. Zs. (így szignált) képeit. A témák, a színek, a formák úgy mutatják be a valóságot, hogy azon átdereng az alkotó érzékeny, finom lelkisége. A merengő szemlélésben és elemzésben természetes közvetlenséggel átvált a szavunk tegezésbe.

– Gyerekeitek?

– Mindkettőnknek az első házasságunkból van. Zsuzsinak egy fiú, nekem egy fiú és egy lány: Csaba, Gergő és Csilla. Az ő fia építési vállalkozó, gyermekeim mindketten teológiát végeztek. Intelligens, gazdag humánumú személyiségek mindhárman. Ha hallanád, milyen emelkedett, mégis kedves stílusban beszélgetünk!

A büszke apa mutat egy bekeretezett írást. A lányától kapta születésnapjára. Néhány sort idézek: „Mindig erős voltál, bátran haladtál. Nem rendített meg a legnagyobb vihar sem…, kiálltál, s azt mondtad: Itt vagyok! Különleges erő van benned, Isten áldása. A szíved űz, mert mélyen érez. Apa, tisztellek, szeretlek!”

– Nyilván családi hagyomány ez a viselkedésmód.

– Apai ágon sok tanult, művelt ősünk volt. Gyermekeinket ennek méltó folytatására neveltük, a legjobb iskolákba jártak. Lányom – aki manöken – műveltségének és eleganciájának köszönhetően eljutott a világ távoli részeire is. Édesapám is csendes, szép szavú ember volt. Repülőgép-szerelőként végzett, majd a MÁV-hoz került, ahol sokszoros feltaláló lett. Édesanyám egyszerűségével hatott rám.

– Essék végre szó a „Lovakrul”! – idézem Széchenyi István a lóversenyzést elindító művének címét.

– Újkígyóson a Wenckheim grófok 1842-ben alapították meg az ország első telivérménesét. Ott kezdtem gimnazistaként a lovaglást, ott szerettem meg a telivéreket. E tanyára jövetel előtt húsz lovat tartottam. Itt sokat köszönhetek a Jaksics kertészetnek, Rolandék adták ugyanis a területet, s megcsinálták a lovas pályát – önzetlenül. A legnagyobb, Európa-szintű győzelmeket a Diplomata nevű angol telivérnek köszönhetem. (Tulajdonosa Juhász Gábor.) A „kezeim között” lett a legsikeresebb trenírozású magyar ló. Magyarországon versenyzésének ideje alatt veretlen maradt. Szlovákiában a Közép-Európai Kupán az elmúlt száz évben nem került magyar ló az első háromba, – mi kétszer indultunk, kétszer vertük az európai mezőnyt. Milánóban a lovas rossz taktikája miatt lettünk másodikak. (Megnéztük a videofelvételt. A kanyarban a külső ívre került Diplomata, de hátulról tört előre „robbanó” iramban.) Meghívtak a Group 1-be (ez a lovasok Forma 1-e): Imperiál egyszer volt második ezen a szinten, Overdose egyszer sem került be az első háromba. Mi kétszer második, egyszer harmadik helyet szereztünk. Ez a csodaparipa sérülés miatt hagyta abba a versenyzést, most fedezőmén. Erről a kis tanyáról indulva győztük le Európa milliárdosainak lovait! Ez iránymutatásul szolgálhat a fiataloknak: Ha az ember konokul küzd, s fejleszti magát szellemileg, fizikálisan és mentálisan, elérheti célját.

– Ahogy’ a szólás tartja: ez zene füleimnek.

– Értem a célzást. Ezt a kifejezést a „konkrét” zenével kapcsolatban is használhatom. A metál zene az 1990-es években nálunk még csak szűk körhöz juthatott el. Felvállaltam a menedzselését az első hazai metál együttesnek. (Stressz) Nagy Feróval ’93-ban kiadtuk az első nagylemezüket.

S hogy „szárnyra kapjon” bennem a sokoldalúság további hite, Székely úr elvezet egy hosszú galambházba. Turbékoló tubicák kórusa fogad.

– Gyermekkorom óta vannak galambjaim – mutat a totyogó szárnyasokra. – Az 1500-as években egy török galambból magyar református lelkészek kinevelték a magyar óriás begyest. A világ legnagyobb szárnyfesztávolságú galambja a maga százhúsz centiméterével. Ritka, értékes madár, de az európai szövetség kétszáz év alatt sem tudta elfogadtatni. Én elvállaltam az országos fajtaklub elnöki feladatkörét öt évre. Elértem a célom, ma már ez az állatfaj az országos értéktárban jegyzett, tehát a galamb unikumnak számít. A sikeres bemutatók alapján négy Európa-championom és egy Európa-mesteri oklevelem van.

– Szerényen meghúzódsz itt ebben a „zöld háromszögben”, mint Goethe tudós, kalandos Faustja az elzárt vidéken.

– De nem kerülöm, sőt szeretem az embereket és az utazást. Könnyen beilleszkedek új helyzetekbe. Elfogadom ugyanis, hogy minden embernek megvan a saját jelleme és kultúrája, amelyet tisztelni kell. Nem ítélkezem másokról, a rászorulókat segítem. Ha én nem bántok senkit, talán engem sem fognak bántani.

– S ha mégis…?

– Az igaz, hogy a mai világ sok embert önzővé tesz. De humorral nemcsak védekezni, hanem győzni is lehet, mert a humor és a humanizmus a szellem és a lélek egységes megnyilvánulása.

Ahogy haladunk visszafelé a földúton, a zökkenések ritmusára egy Ady-versrészlet jut eszembe: „…ültesd szebb lóra az embert, / Hadd vágtasson tovább.” (Új s új lovat)

Koltói Ádám