Zita festői munkásságát évek óta figyelemmel kísérem. Amikor megismerkedtünk, főleg önarcképeket festett, aztán jöttek a csendéletek, majd a fehér árnyalatainak kipróbálása egy festményen belül és most hirtelen egy huszárvágással egészen más irányt vett a festészete: tiszta formák, letisztult színhatások.
– Mi ez a változás? – kérdeztem az alkotót.
– Egyre jobban ilyen vagyok belül, a lelkemben és fizikai valóságomban. Haladok az egyszerű és tiszta gondolatok felé, így festészetemben is. Mindennapjaimat is őszinte, szinte egyszerű keretek között élem, amibe az igaz barátságok, a hit és a szeretet fér bele. Van, amikor sikerül egy egyszerű állomás épületet is olyan módon megfesteni, hogy a hitem tükrözőjévé válik.
Kiszely Margó
