12.5 C
Cegléd
2024. április 19. péntek
spot_img

120 év – 120 diák – dr. Kálai Tamás

Kálai Tamás 1986-ban érettségizett a Kossuth Lajos Gimnáziumban. Okleveles vegyészként és angol-magyar szakfordítóként végzett az egyetemen. Egyetemi tanár, rendszeresen segíti, irányítja az egyetemi hallgatók szakdolgozatainak, diplomamunkáinak megírását és Phd hallgatók fokozatszerzését. Gyógyszerészeti és kémiai tudományok területén végez kutatásokat. Szívesen látogat haza Ceglédre, szülővárosába.

– Miért választottad a gimit nyolcadik után?

Cegléden éltünk, egyedüli gyerek voltam.Szüleim meglehetősen féltettek, így fel sem merült, hogy más városba menjek tanulni és én is elég bátortalan és talán kényelmes voltam. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy megbántam volna, hogy a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban tanultam tovább, sőt… Már hetedikes, nyolcadikos koromban érdekelt a fizika és a kémia. Az akkori ceglédi középiskolai repertoárt tekintve itt oktatták legmagasabb színvonalon ezeket a tantárgyakat.

– Milyen volt a gimis osztályod?

Az osztályunk, az „a” osztály alapvetően összetartó volt, de volt egy 15-20 fős mag, akik talán közelebb voltak egymáshoz és persze voltak klikkek is. Az összetartást némileg nehezíttette, hogy sokan voltak bejárók vagy kollégisták, legalább az osztály harmada. Az osztálykirándulások voltak talán a legemlékezetesebbek, na meg a lengyeltóti építőtábor. Akkoriban már létezett az Éneklő Osztályok Versenye, ezzel mi sokat szenvedtünk, nem voltunk muzikális osztály, talán két-három osztálytársnőnk tanult zenét. Az egyik nagy csibészség egy érettségi előtti,egy 4. osztályos témazáró történelem dolgozat kérdéseinek megszerzése volt osztályfőnökünktől, Gőz Sándor tanár úrtól. Talán valamiféle másolat lehetett? Ez még „rendben” is lett volna, viszont a dolgozatírásra a megszerző –aki később szintén tanár lett – magával hozta a papírt és betette a padba, amit az osztályfőnök valahogy ki is szúrt, miközben ellenőrizte, hogy nem puskázik-e valaki. Valószínűleg feltűnt neki a saját írása. Valami büntetést kapott az osztály, de már nem emlékszem mi volt az.

– Hol tanultál tovább és mennyire készített fel erre a gimi?

Akkoriban tizenkét hónapos előfelvételis sorkatonai szolgálat után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem vegyész szakán tanultam tovább. A gimi végül is jól felkészített, főleg a kémiai versenyekre történő felkészülés, a KÖKÉL (Középiskolai Kémiai Lapok) példáinak megoldása, a Tűriné Juhász Ilona tanárnő vezette szakkörök vagy a Horváthné Toró Csilla tanárnő vezette kémia fakt után első éves egyetemista koromban jól mentek a kémiai számítások általános és analitikai kémiából. Érdekességként megemlítem, talán nem tűnik szerénytelenségnek, hogy azokkal az évfolyamtársaimmal voltam”egálban” ezen a területen, akik OKTV (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny) 1-10 helyezettjeként kerültek be, ugyanakkor nekem nem sikerült OKTV országos döntőjébe jutnom.Persze ez az én hibám volt, a megyei válogatókat elszerencsétlenkedtem.

– A diploma megszerzése után hol kezdtél dolgozni?

Egyetem után aPécsi Orvostudományi Egyetem Központi Kémiai Kutatólaboratóriumában kezdtem dolgozni és itt dolgozom márhuszonhét éve. Persze azóta a név megváltozott Pécsi Tudományegyetemre és az akkori csoport Szerves és Gyógyszerkémiai Intézetté nőtte ki magát.

– Pillanatnyilag mit csinálsz?

Jelenleg a ranglétra bejárása és különböző tudományos fokozatok megszerzése után ennek az intézetnek vagyok azintézetvezető egyetemi tanára. Oktatok, kutatok és adminisztrálok.Utóbbi alatt nem csupán papírtologatást értünk az egyetemen, hanem bizottsági ülésekre, védésekre, értekezletekre való járást, cikkek, pályázatok írásátésbírálatát vagy éppen előadások, konferenciák szervezésével kapcsolatos teendők végzését. De ide lehet sorolni a mindennapi kutató és oktató munka feltételeinek újbóli és újbóli megteremtését, új eszközök, vegyszerek beszerzésben való aktív közreműködést, az intézeti dolgozók ügyeivel való foglalatoskodást.Emellett diplomamunkájukat készítők és egy PhD hallgató munkáját igyekszem irányítani, segíteni.

– Emellett kutatásokkal is foglalkozol…

Intézetünk szerves kémiai kutatásokkal, új vegyületek előállításával foglalkozik,amelyeket biológiai és biofizikai vizsgálatokra használnak és egy pályázat kapcsán belecsöppentünk egy gyógyszerfejlesztési projektbe is, ami egy rendkívül izgalmas, de sok kihívást rejtő, összetett dolog.

– Mennyire tartod fontosnak manapság a nyelvtudást?

Ami a nyelvtanulást illeti, a gimiben angol és orosz nyelveket tanultam és a későbbiekben is kitartottam e két nyelv mellett. A gimi jó alapokat adott, az egyetemi évek alatt mindkét nyelvből megszereztem a középfokú állami nyelvvizsgát (Rigó utcai nyelvvizsgát).Később az egyetemen felvettem az angol-magyar szakfordító szakot és oroszul szépen lassan elfelejtettem. Bár a cirill betűket el tudom olvasni és ha az orosz tudományos együttműködő partnereimmel beszélek, oroszul tudom őket üdvözölni, de egy-két udvariaskodó mondat után angolra váltunk. Ami az angolt illeti, az egyetem is nagy lökést adott, de angolul akkor tanultam meg igazán, amikor egy évig posztdoktori kutatóként Eötvös-ösztöndíjjal USÁ-ban a Maryland-i Egyetem Kémia és Biokémia tanszékén dolgoztam „steril” angol nyelvű környezetben. A természettudományok műveléséhez elengedhetetlen az angol nyelvű cikkek olvasása, publikálása és egyetem révén az angol programos hallgatók elméleti és gyakorlati oktatása. Régen az egyetemi szférában meg lehetett lenni angolill. német nyelvű oktatási kötelezettség nélkül, ma már nem.
– Milyen gyakran jössz haza?

Viszonylag sűrűn, két-három hetente járok Cegléden igaz csak egy-két napra szoktam jönni. Édesapámat látogatom meg, meg persze kicsit nosztalgiázom is az utcákat járva.

– Munkád igen szerteágazó, marad-e idő a kedvteléseidre?

Kifejezett hobbim nincs, hacsak a főzést meg a házimunkát nem vesszük annak, úgy alakult, hogy nem alapítottam családot. Ha van még ezen túl is időm, szeretek televíziót nézni és olvasni.

– Mik a terveid a közeljövőben?

Az egyik szakmámban, vegyészetben, már mutattam némi aktivitást, de a szakfordításban még nem. Sokszor gondolok arra, hogy jó lenne egy-két, a nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő könyvet lefordítani.

Köszönöm a beszélgetést.

Volter Etelka

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img

Friss híreink

Ápolókat díjaztak

A Magyar Ápolók Napja kapcsán február 17-én Budapesten a...

Autót rongált és rabolt

A Nagykőrösi Járási Ügyészség vádat emelt egy férfi ellen,...

Nemzetiségi választási konferencia

Sztojka Attila, roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos volt a vendége...

“Ceglédé a legbizarrabb EU-pénzes sztori”

Az országos sajtó is felkapta a hírt, miszerint Ceglédé...

Lámpákat lopnak

Márciusban még örömmel jelentette be Klément György önkormányzati képviselő,...