„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek”
Gyászol egy család, egy tantestület, volt tanítványok, ismerősök, barátok…Elment egy EMBER, egy PEDAGÓGUS.
Garas Kálmánné Erzsike néni olyan csendben távozott közülünk, amilyen csendben élt.
Munkásságát a szeretet, a zene és az irodalom iránti elkötelezettség, a gyerekek szeretete, a pályája iránti feltétlen alázat jellemezte. Iskolánk zene tagozatának meghatározó egyénisége volt. Számtalan fellépés, verseny, rádió felvétel köthető nevéhez.
Boldog és büszke vagyok, hogy tanítványa lehettem és abban az iskolában taníthatok, ahol Ő nyugdíjba vonulásáig „a kodályi ének-zenei ars poetica szerény tolmácsolójának” vallotta magát. Iskolánkban 34 évig „szolgálta” ezt a szellemiséget. És hogy milyen eredménnyel? Bizonyítja ezt az a sok ének- és zenetanár, színész, előadóművész, pedagógus, akik a szárnyai alól kerültek ki, akikkel megszerettette meg a zenét, az éneklés örömét.
Abban a szerencsében volt részem, hogy 2 évig osztályfőnököm, ének- és magyartanárom volt. Ez alatt a 2 év alatt nagyon sokat tanultunk tőle. Az énekórákon a népdalok éneklése, a nagy zeneszerzők műveinek hallgatása jelentett nagy élményt. Énekkarokon a kórusművek megtanulása és előadása adott életre szóló élményt. A szólamok összehangolása után azt az örömöt nem lehet szavakkal elmondani, amikor megszólalt a „kész” mű! Élveztük, mert csodálatos volt együtt énekelni és látni szemében a boldog és büszke, de szerény csillogást, mely azt mutatta: ezt is megcsináltuk!
Ezek után bátran kiállhattunk különböző versenyeken, fellépéseken. Bátran – mondom – hiszen mi, az ifjú kórus tagok biztosak voltunk abban, hogy amikor elénk áll – háttal a közönségnek – és felemeli a kezét, hogy vezényletével megszólaljanak az első hangok, megszűnik minden, ami a fellépések izgalmát adja, hiszen szeméből árad felénk a biztatás, elégedettség, büszkeség. És az irodalom órák varázsa! Petőfi János vitéze kitörölhetetlenül él bennem, ahogy arról beszélt. Vele még az irodalmi művek elemzése is élmény volt.
Emlékeimben kutatva eszembe jutott az a nagyszabású rendezvény, amelyet a zenetagozat 50. évfordulója alkalmából rendezett iskolánk, a Városi Sportcsarnokban. Fellépett a zenetagozat apraja-nagyja, elsőstől nyolcadikosig. És fellépett néhány egykor végzett osztály, így a miénk is. Amikor megkerestem Erzsike nénit azzal a kérdéssel, hogy mit szólna egy ilyen fellépéshez, nagyon lelkes lett. Elővett egy kottát, melyen egy népdalcsokor volt, 5 népdallal. Kérte, sokszorosítsam és küldjem el az osztálytársaknak. Boldogan jött a próbákra, segített, énekelt velünk. A nagy napon pedig együtt álltunk a színpadon: tanár és tanítványok. És zengett a dal, betöltve a sportcsarnok hatalmas terét.
Iskolánk rendezvényeire szívesen jött. Nyugdíjas találkozók, Táncsics estek, népdaléneklési versenyek, osztálytalálkozók rendszeres vendége volt. A népdaléneklési versenyek zsűritagjaként szívesen egyengette, biztatta a kis énekesek jövőbeli szerepléseit, megmérettetéseit.
Az osztálytalálkozókra mindig nagyon készült. Volt egy füzete, amibe mindenkiről felírta mindazt, amit elmondtunk. És minden alkalommal hozta magával és kiegészítette azzal, amit hallott: továbbtanulás, diploma, házasság, gyerekek. Utoljára 2 évvel ezelőtt jegyezte fel rólunk, amit meséltünk. Évfolyam találkozóra hívtuk, 40 éve ballagtunk. Sajnos tanáraink közül akkor már csak kevesen tudtak eljönni. Ő velünk együtt örült, ünnepelt, emlékezett.
Fájó egybeesés, hogy Palatínus Irénke nénivel egyszerre mentek nyugdíjba, most pedig nem egészen 2 hónap eltéréssel egymás után foglalták el helyüket a Táncsics pedagógusainak égi katedráján. Mostantól elhunyt tanáraink között Erzsike nénire is emlékezünk, ha összetalálkozunk.
Megidézzük kedves, csendes hangját, mosolyát. És elénekeljük kedvenc népdalát.
Drága Erzsike néni! Ígérem, hogy minden alkalommal felcsendül majd a dal, reméljük az égi katedrán is elégedetten tetszik hallgatni egykori tanítványaitól: „A Csitári hegyek alatt régen leesett a hó…”
Fájó szívvel búcsúznak egykori tanítványai, kollégái.
Garas Kálmánné Erzsike néni hatalmas űrt hagyott maga után, nagyon fog hiányozni! Nyugodjon békében!
Hortiné Márkus Zsuzsanna egykori tanítvány, tanító
