Lukács evangéliumától a mába
Azokban a napokban Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt történt. Mindenki elment a maga lakhelyére, hogy összeírják. József is fölment a galileai Názáretből Dávid városába, Betlehembe. Ugyanis Dávid nemzetségéből származtak, hogy összeírják jegyesével, Máriával, aki már áldott állapotban volt. Ottlétük alatt érkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta, és egy barlang jászolában húzódtak meg, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a közelben, a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat a tolvajoktól és farkasoktól. Egyszerre megállt előttük az Úr angyala… Nagyon megijedtek. De az angyal megszólította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hoztam nektek és az egész emberiségnek. Ma megszületett a Megváltó, Krisztus Betlehemben. A jele: „Találtok egy jászolba fektetett gyermeket.” Ekkor a mennyei seregek vették körül az angyalt, aki dicsőítette az Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”
A látomás után a pásztorok így szóltak egymáshoz. „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk azt, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Gyermeket. Miután meglátták a Családot, felismerték őket. Aki csak hallotta a pásztorok beszédét, elcsodálkozott, és Mária meg mindent emlékezetébe vésett. A pásztorok hazatértek a legelőjükre, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit tudtul adott nekik.
Nyolc nap elteltével körülmetélték a Kisdedet, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még Mária méhében megfogamzott volna. A tisztulás napjai után (ahogy a mózesi törvény előírta), az Újszülöttet elvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, és ahogy a törvény előírta, hogy egy pár gerlicét vagy két galambfiókát áldozzanak.
Lukács evangéliuma írt egy Simeon nevű igaz és istenfélő emberről is, aki várta Izrael vigaszát, és az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a Szülők a gyermek Jézust bevitték a zsinagógába, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent. „Most bocsásd el, Uram szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izraelnek.” József és Mária csodálkoztak azon, amit Jézusról mondott az aggastyán. majd Simeon megáldotta őket, és így szólt a Gyermek anyjához, Máriához. „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak…”
Miután így eleget tett a Szent Család az Úr törvényének, visszatértek Názáretbe. „A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.” A születés története röviden ennyi. Az evangéliumi krónika tükrözi Lukács szakképzettségét, lévén orvos – a számára csak a legfontosabb tényeket foglalta össze.
***
Természetesen a négy evangélium részlete, amit szokás a Születés evangéliumának nevezni, sokkal szélesebb képet ad nekünk. Ha az első századok forrásait tanulmányozzuk, az ember-Jézusnak mindennapjairól is sok mindent megtudunk. A kereszténység első századai ismereteinket tovább gazdagították. Mondhatni intézményessé vált a kereszténység, azzal együtt, hogy hamar megjelentek olyan mozgalmak is, amelyek mára egyáltalán nem esnek egybe a keresztény vallással.
Azonban mutatkoznak más zavarok is. A Megváltó születése kapcsán a világias gondolkodás egyre több terhet rakott a betlehemi jászol Kisdedjének történetére, pedig még akkor Ő kisgyermek volt. A felcseperedése egyre több gondot okozott a Szüleinek is, de még inkább a hatalomnak. Jézus 12 éves korában már vitapartnere tudott lenni a tudós rabbiknak, akikre már Lukács evangéliumában is van utalás. A menekülésük Egyiptomba, ahonnan sok évszázaddal korábban Mózes kivezette népét, érdekes szembe-kép.
No, azért e meghitt ünnepen nincs szándékomban teológiai, üdvtörténeti fejtegetésekbe kezdeni. Helyette inkább megdöbbenek azon – nem gondolva a szándékosságra – milyen módon és mértékben épült le a karácsony igazi története. A mézes, édeskés szokások előtérbe kerülésében még talán nem is látszottak a veszélyek, de a szent és profán kapcsolata bizony eltolódott a profán felé. Az ajándékozás hajszolása meg kiüresítette az ünnepet. Hol van már a feldíszített kóró vagy száraz ág, amely mellett az érző szívek a Megváltóra és a hozzátartozókra gondoltak és nem arra, hogy „mit kaptam és mit adtam”…
A Covid járvány kijózanító is lehet, ha megértjük a tanulságait, így visszatérve az igazi karácsonyhoz, amelyben az embertársak egymás iránti szeretete, és nem a drága (kinek miből is telik rá? – kérdésem is) ajándékok hamis fénye helyettesíti a magunk betlehemi csillagát.
ESDÉ
