Labdapattogtatással fejezték ki felháborodásukat február 25-én délelőtt szülők és gyerekek a Köztársaság utcai, bezáratott labdázó előtt, amiért elvették a fiatalok sportolási lehetőségét. A Ceglédi Városi Televízió kamerája előtt több gyerek is elmondta mennyire szomorúak, hogy nem tudnak focizni és kosarazni a bekerített pályán.
Az eső sem tántorította el a tiltakozókat attól, hogy a labdázó mellett demonstráljanak, a pályára ugyanis nem léphettek az érvényben lévő bírósági végzés miatt. A tiltakozáson több önkormányzati képviselő is részt vett. Dr. Ferenczi Norbert a közösségi oldalán arról számolt be: „Keressük a megoldást, a soron következő jogi-ügyrendi bizottsági ülésen kiemelt téma lesz a bezárt labdázók ügye és az ide vezető út.”
Mint ismert: be kellett zárni két labdázót a városban. A Köztársaság utcán a volt tiszti lakótelepnél, illetve a csokiházaknál lévőre került lakat. Bírósági döntés kötelezte erre a várost. Egy-egy lakó feljelentése miatt került bíróságra a labdázók sorsa. A döntés értelmében le is kell azokat bontani. Az önkormányzat fellebbez az ítélet ellen a kúriánál.
Ez a tipikus felállás… és nem csak ebben az esetben.
Egy-két ember egy egész közösség életét meg tudja keseríteni. Legyen az szomszédság, egy utca, egy lakóközösség, vagy egy egész város. A szomorú az, hogy most a fiatalok isszák meg a levét a megkeseredett, önmaga sorsával elégedetlen, majd én “megmutatomezekneka…” habitusú emberek feljelentgetésének.
(és ide máris zárójelesen beszúrható az a feltételezés, hogy az adott eset majd mennyire hat a “labdaelvonóra” köldött fiatalok lelki egészségére negatívan? …és majd ők is ilyen “boldogságvámpírokká” válhatnak-e a későbbiekben? )