A Vasutas mellett az ötvenes évek közepén szakosztályt működtetett a KÖZGÉP által támogatott Építők SK, az ipari szövetkezetek által támogatott Spartacus SE, majd a Honvéd Bem SE. A Malomtó széli városi, majd 1956-tól Vasutas pályán a CVSE, a Gerjei telepen az Építők, majd a Bem SE, míg, a rövidebb ideig működő „szparisok” a Kossuth Ferenc utcai un. Diák pályán edzettek és vívták mérkőzéseiket.
Az utánpótlás neveléséről híres CVSE folyamatosan adta fel a tehetségeket, akik közül a legjobbak a hazai gárda erősségeivé váltak, majd többen az NB. I-ben is igazolták az Elekes József által kiépített módszerek színvonalát. Az ötvenes évek végének csapatában szerepelt a pilisi születésű Csernai Tibor, aki később – már tatabányai színekben – tagja lett az olimpiai bajnok magyar csapatnak, vagy Halász Mihály és Kökény István, akik évekig a Szeged NB I-es csapatát erősítették.
A fiatalok közül Kökény Istvánon kívül a magyar ifjúsági válog
atottban is szerepelt ebben az időszakban Nagy Ferenc, Oláh József, Józsa Benő és Vágó Gyula. Eligazolásuk után az első osztályban folyamatosan játszott Oláh Józsefen kívül Cseh Sándor, Kabak Sándor és nem utolsó sorban, de időben kicsit később a húszszoros felnőtt válogatott Keresztúri András.
Nem feledkezhetünk meg egy másik kiválóságunkról, Kökény Józsefről sem, aki a Ceglédi Építőkben ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival és később az FTC jobbszélsője lett.
Egészen 1974-ig tartott ez a közönségcsalogató folyamat. Ezt követően az NB III-ba, majd a megyébe vezetetett az útja a hitehagyott vasutasoknak. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a fenti évet megelőzően 1968-ban és 1969-ben a harmadik, majd 1971-ben második helyen végzett az NB II-ben a CVSE. Utóbbi esetben a Nagyszalóki András edző által irányított csapat a bajnokság befejezése előtt néhány fordulóval már öt pont előnnyel állt az élen. Cegléden nagy meglepetésre a Jászberény egy ártatlan góllal győzött, ezzel oda lett az egyik lehetséges legnagyobb sikere a ceglédi focinak. A rossz nyelvek szerint a szomszédvár már egy repetával emelt „pöri-vacsora” ellenében felajánlotta a meccset (…), de a ceglédi vezetők ettől elzárkóztak. Az 1955-ös emlékek, vagy a fair play szelleme, valószínűleg erősebben dominált bennük..
A következő években a Honvéd Bem SE töltött be meghatározó szerepet a város labdarúgásában, elsősorban a felnőtt csapatai jóvoltából, mivel az utánpótlás nevelés bázisa továbbra is a vasutas kereteiben maradt. A katona csapat lépésről lépésre jutott feljebb. 1972-ben megnyerték a megyei bajnokságot, majd 1976-ben az NB III-ban is vitézkedtek. 1978-tól az NB II-ben is meghatározó, vérmes reményeket is csillogtató sikereket ért el. Több tehetséges, élvonalbeli egyesületekben nevelt sorköteles került Ceglédre és a nagy honvéd után, a Kossuth KFSE és a Mezőtúr előtt kész játékosokat irányítottak a helyőrségbe. A Dajka, Csuhay, Olajos, Gruborovics, Dékány, Kollár, Nagy J., Krómer, Morvai, Szabó, Kertész és a többi NB I-ben, sőt a válogatottban is szereplő játékosok produkcióit több ezer néző követte figyelemmel a Gerjei sporttelepen.
A csapat 1981-ben bronzérmet nyert az NB II-ben és amíg a háttér katonai szervezet bizalmát élvezték, javult a várossal való kapcsolatuk is. A ceglédi helyőrség felszámolásáig változó szinteken és sikerrel álltak helyt. Ők képviselték a minőségi labdarúgást Cegléden. A szép tervek azonban, ahogy az elmúlt évezred, azok is elhalványultak, oka fogyottakká váltak.
A múlt század utolsó évei és az ezredforduló reményei új helyzetet teremtettek. Ebben a sport és a benne a labdarúgás sem maradt ki. Sorozatunk befejező részében majd ezzel zárjuk az 1912-2012. közötti időszak keretbe foglalását.
Képek: 1. Halász Mihály, Csernai Tibor és Kökény István – 2. Építők csapata 1955-ben – 3. A Kökény testvérek: István és József
