A címszó ezt is jelenti: felebarát, embertárs. A közmondás szerint: Minden ember testvér. Vörösmarty Mihály szerint: „Testvérim vannak, számos milliók”. Különfélék. Igaz ez a reggeli vérvételen, a rendelőintézetben is.
VÉRLÁZÍTÓ. Elektromos kerekesszékben ül a férfi a két padsor között. Nadrágszára mindkét térde alatt behajtva. Egy testes alak döccen le a lépcsőn, erre irányozza magát. Megáll, majd furakodik, felcsattan: „Nem tud máshova állni?!” Az úr a kerekesszékben összerezzen, sápadt hangon fordul a feleségéhez: „Ugye mondtam…?”
VÉRTELEN. Olyan riadtan lesi a pirosan felvillanó számokat, mintha azok vérpadra szólítanák majd. Feláll, toporog. Mi kavaroghat a képzeletében? Vérontás, vérfürdő, vérözön a benti vérmezőn?
VÉRFORRALÓ. Összehajol a két asszonyság, köztük egy üres szék. Nem látnak ki a sűrű szófelhőből. Egy hajlott testű és korú férfi botorkál erre, helyet keres. Rájuk néz, mozdulnak az ajkai. Inkább a szeme, s nem a hangja kérdez. Áll, álldogál, majd tovább botladozik. A székfoglaló nyelvek meg pörögnek.
VÉRPEZSDÍTŐ. A kerek pocakja előbb jelenik meg az ajtóban, mint a teljes alakja. Mosolyog a kismama: „Megmoccant közben” – szórja szét az örömét.
VÉRBŐ. A férfi tekintetével végigtapogatja a hölgy feszülő vonalait. Ő mintha megérezné, oldalra néz. Az úr vérszemet kap, hajtja a vére. Szinte érintésig nyomul. A nő felkapja a fejét, lebben a hosszú haja, s elviharzik a folyosó túlsó végébe.
VÉRGŐZÖS. „Adj egy ezrest!” – cibálja az asszony táskáját, nyilván az ura. „Tegnap adtam, nincs több!” „Ne hazudj!” Vérben forog a véresszájú szeme. (Milyen igaza van Adynak: „Galád, rossz isten: Pénz, Pénz”).
CSIGAVÉR. Bent „vérszomjra gyűl” a nép. A fiatalember következne, de udvariasan (?…) előreengedi a következőt. Egy nő oldalaz, táskájával takarja a kis edénykét. (Ciki a pisi? S tényleg: mennyi az annyi?)
NŐVÉR. Koccannak a fiolák, itt vér fog folyni. Tű, tyű! Kedves mosolyú, ügyes a nővér. Vérprofi. Miközben a vérem veszi – mert vért kíván az orvosi beutaló – , eszembe jut gyermekkorom. A kertünk alján, a Gerjében fürödtem (ittam is foci után az akkor még tiszta vízből). Lábszáraimra piócák tapadtak vérszomjasan, de laborleletet soha nem adtak. Most itt vörösödnek az ampullák, bennük a múltam: szüleim; a jelenem: gyermekeim; a jövőm: unokáim és a majdaniak. Ez jó vér-kép.
BIKAVÉR. „Vérátömlesztés” otthon, egy pohárral.
Koltói Ádám
Fotó: huffingtonpost.com, a kép illusztráció.